Mark 11
1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betániához, az Olajfák hegyénél előre küldött kettőt a tanítványai közül.
2 Azt mondta nekik: „Menjetek be ebbe a helységbe, amelyik előttetek van, és mindjárt, amint bementek, egy szamarat találtok megkötve, amelyen még ember nem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide.
3 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek, miért teszitek ezt, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és azonnal elengedi ide.”
4 Azok elmentek, megtalálták a szamarat az ajtóhoz kötve, kinn a keresztúton, és eloldották.
5 Az ott állók közül egyesek azt mondták nekik: „Miért oldjátok el a szamarat?”
6 Ők azt felelték, amit Jézus parancsolt nekik, erre elengedték azokat.
7 A szamarat elvitték Jézushoz. Ráterítették ruháikat, ő pedig felült rá.
8 Sokan az útra terítették ruhájukat, mások meg lombokat vagdaltak a fákról, és az útra szórták.
9 Akik előtte mentek és akik követték, így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! (Zsolt 118,26)
10 Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely íme, eljön! Hozsanna a magasságban!”
11 Ő pedig bement Jeruzsálembe, a templomba. Mindent megnézett, de mivel már estére járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.
12 Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett.
13 Meglátott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért, semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje.
14 Erre megszólalt, és azt mondta neki: „Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!” A tanítványai hallották ezt.
15 Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatta,
16 s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren.
17 Azután így tanította őket: „Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.” (Iz 56,7;Jer 7,11)
18 Mikor a főpapok és az írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi módon veszítsék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg csodálkozott a tanításán.
19 Amikor beesteledett, kiment a városból.
20 Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt.
21 Péter visszaemlékezett, és azt mondta neki: „Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.”
22 Jézus ezt felelte nekik: „Higgyetek Istenben!
23 Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek a hegynek: ‘Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!’, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni.
24 Azért mondom nektek: Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már elnyertétek, és meglesz nektek.
25 Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket.”
26 ***
27 Ezután ismét Jeruzsálembe mentek. Amint a templomban járt, odamentek hozzá a főpapok, az írástudók és a vének,
28 és azt mondták neki: „Milyen hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?”
29 Jézus így felelt nekik: „Kérdezek tőletek én is egy dolgot. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.
30 János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől? Feleljetek nekem!”
31 Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt mondjuk, a mennyből, azt mondja majd: akkor miért nem hittetek neki?
32 Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’?” Féltek a néptől, mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt.
33 Azt felelték tehát Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.”