Bible

1 Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is — mondja a Seregek Ura. — 2 De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. 3 Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, 4 és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben. 5 Akkor majd ítéletre megyek hozzátok, és gyors tanú leszek a varázslók, a házasságtörők és a hamisan esküvők ellen, és azok ellen, akik jogtalanul bánnak a napszámos bérével, az özvegyekkel és az árvákkal, és akik elnyomják a jövevényt és nem félnek engem — mondja a Seregek Ura. — 6 Bizony én vagyok az Úr, aki nem változtam meg, de ti akkor is Jákob fiai maradtatok! 7 Bizony, atyáitok napjai óta eltávoztatok törvényeimtől és nem tartottátok meg őket. Térjetek vissza hozzám, akkor én is visszatérek hozzátok — mondja a Seregek Ura. — Kérditek: ‘Miben térjünk vissza?’ 8 Vajon ember megcsalhatja-e Istent? Márpedig ti megcsaltatok engem! És kérditek: ‘Miben csaltunk meg téged?’ A tizedekben és a zsengékben! 9 Az ínség átka van rajtatok, és ti mégis megcsaltok engem, az egész nép. 10 Hordjátok csak be az egész tizedet a csűrbe, hogy legyen élelem a házamban; és tegyetek engem ezzel próbára — mondja az Úr —, hogy vajon nem nyitom-e majd meg nektek az ég csatornáit, és nem árasztok-e bőséges áldást rátok? 11 Ráparancsolok majd értetek a sáskára, hogy ne pusztítsa el földetek gyümölcsét, és a szőlő nem lesz meddő a mezőn — mondja a Seregek Ura. — 12 Akkor majd boldognak hirdet titeket minden nemzet, mert kívánatos ország lesztek — mondja a Seregek Ura. — 13 Keményen beszéltetek ti ellenem — mondja az Úr —, 14 és ti kérdezitek: ‘Mit beszéltünk ellened?’ Azt mondjátok: ‘Hiábavaló dolgot tesz az, aki Istennek szolgál! Mi hasznunk van abból, hogy megtartottuk törvényeit, és hogy szomorúan jártunk a Seregek Ura előtt? 15 Ezért hát boldogoknak mondjuk a kevélyeket, mert ők gyarapodtak, bár gonoszságot cselekedtek; és nem lett bántódásuk, bár kísértették Istent.’ 16 Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. Az Úr pedig felfigyelt és meghallotta, és előtte emlékkönyvbe írták azokat, akik félik az Urat és nevére gondolnak. 17 Ezek — mondja a Seregek Ura —, az én tulajdonommá lesznek azon a napon, amelyen majd cselekvéshez látok, és én megsajnálom majd őket, mint ahogy az ember megsajnálja a fiát, aki neki szolgál.