1Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte
2negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit, s ezek elteltével megéhezett.
3Ekkor az ördög ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.”
4Jézus ezt felelte neki: „Írva van: ‘Nemcsak kenyérrel él az ember’”. (MTörv 8,3)
5Majd felvitte őt egy magas hegyre, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát,
6és így szólt az ördög: „Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom;
7ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.”
8Jézus ezt válaszolta neki: „Írva van: ‘Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj’”. (MTörv 5,9; 6,13)
9Azután Jeruzsálembe vitte őt, a templom ormára állította, és azt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat.
10Mert írva van: ‘Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged’,
11és ‘kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat’”. (Zsolt 91,11-12)
12Jézus ezt felelte neki: „De azt is mondták: ‘Ne kísértsd Uradat, Istenedet’”. (MTörv 6,16)
13Miután mindezek a kísértések véget értek, az ördög elhagyta őt egy időre.
14Jézus pedig a Lélek erejében visszatért Galileába, és a híre elterjedt az egész környéken.
15Tanított a zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette.
16Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni.
17Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor szétnyitotta a tekercset, arra a helyre talált, ahol ez van írva:
18„Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket,
19és hirdessem az Úr kedves esztendejét”. (Iz 61,1-2; 29,18; 58,6)
20Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött.
21Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.”
22Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kegyelem igéin, amelyek ajkáról fakadtak. Aztán így szóltak: „Nem József fia ez?”
23Ő ezt felelte nekik: „Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: ‘Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.’”
24Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.
25Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön;
26mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz. (1 Kir 17,8-16)
27És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán”. (2 Kir 5,1-27)
28Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában.
29Fölkeltek, kihurcolták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek az oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák.
30Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.
31Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította őket szombaton.
32Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt.
33Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott:
34„Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.”
35Jézus azonban megparancsolta neki: „Némulj el, és menj ki belőle!” Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki.
36Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: „Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?”
37És a híre elterjedt a környék minden részében.
38Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment. Simon anyósának magas láza volt. Kérték őt az érdekében.
39Ő pedig odaállt, föléhajolt, és parancsolt a láznak, mire az elhagyta. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik.
40Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá őket, és ő mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította őket.
41Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia.” De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus.
42Amikor megvirradt, kiment és visszavonult egy elhagyatott helyre. A tömeg azonban kereste. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük.
43De ő azt mondta nekik: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országa örömhírét, mert ezért küldtek.”
44És tanított Júdea zsinagógáiban.