Luke 17
1 Azután így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat.
2 Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül.
3 Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki!
4 Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: ‘Bánom!’ — bocsáss meg neki.”
5 Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: „Növeld bennünk a hitet!”
6 Az Úr ezt felelte: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: ‘Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!’, engedelmeskedni fog nektek.
7 Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: ‘Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?’
8 Nem azt mondja-e neki inkább: ‘Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is’?
9 Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt?
10 Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: ‘Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!’”
11 Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán.
12 Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak a távolban,
13 és hangosan kiáltoztak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!”
14 Amikor meglátta őket, azt mondta: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. (Lev 13,49)
15 Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent,
16 és Jézus lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt.
17 Jézus pedig így szólt: „Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van?
18 Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?”
19 Aztán így szólt hozzá: „Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.”
20 Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon.
21 Nem fogják azt mondani: ‘íme itt van,’ vagy ‘amott’. Mert az Isten országa köztetek van.”
22 A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni.
23 Ha azt mondják majd nektek: ‘Íme, itt van’, ‘íme, ott van’; ne menjetek el és ne fussatok oda.
24 Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján.
25 De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék.
26 Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is.
27 Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított. (Ter 7,7)
28 És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek.
29 Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit. (Ter 19,24)
30 Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.
31 Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza.
32 Emlékezzetek Lót feleségére.
33 Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt.
34 Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
35 Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
36 Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.”
37 Erre megkérdezték tőle: „Hol lesz ez, Uram?” Ő azt felelte nekik: „Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.”