Judges 4
1 Áod halála után azonban Izrael fiai ismét azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt,
2 és ezért az Úr Jábinnak, Kánaán azon királyának a kezébe adta őket, aki Hácorban uralkodott, s akinek hadvezérét Siserának hívták. Ez a Nemzetek-Harósetjében lakott.
3 Ekkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak, mert neki kilencszáz kaszás-szekere volt, és húsz esztendőn át nagyon nyomorgatta őket.
4 Debóra prófétanő, Lápidót felesége bíráskodott ebben az időben a nép felett.
5 A róla elnevezett pálmafa alatt ült törvényt, Ráma és Bétel között, Efraim hegységén, s hozzá jártak fel Izrael fiai minden ügyük megítélésére.
6 Ő elküldött és elhívatta Bárákot, Abinoem fiát Kádes-Naftaliból és azt mondta neki: „Ezt parancsolta neked az Úr, Izrael Istene: Eredj, vigyél hadsereget a Tábor hegyére, s végy magad mellé tízezer harcost Naftali fiai és Zebulon fiai közül
7 és én kivonultatom ellened a Kíson patakhoz Siserát, Jábin hadvezérét, harci szekereivel és egész seregével együtt és a kezedbe adom.”
8 Bárák ekkor így szólt: „Ha velem jössz, elmegyek, ha nem akarsz velem jönni, nem megyek.”
9 Erre ő azt felelte neki: „Jó, hát elmegyek veled, de ezúttal a győzelmet nem neked fogják tulajdonítani, mert Sisera asszony kezébe fog kerülni.” Fel is készült Debóra, s elment Bárákkal Kádesbe.
10 Erre ő összehívta Zebulont és Naftalit és tízezer harcossal Debóra kíséretében felvonult.
11 A kenita Héber pedig elvált egykor a többi kenitától, Hóbáb testvéreitől, Mózes rokonának fiaitól és sátrait azon a területen ütötte fel, amely a Szenním nevű, Kedes mellett levő völgyig húzódott.
12 Amikor aztán hírül vitték Siserának, hogy Bárák, Abinoem fia felvonult a Tábor hegyére,
13 ő egybegyűjtötte kilencszáz kaszás-szekerét és egész hadseregét a Nemzetek-Harósetjéből a Kíson patakhoz.
14 Azt mondta ekkor Debóra Báráknak: „Rajta, mert ez az a nap, amelyen az Úr a kezedbe adja Siserát: íme, ő maga lesz vezéred.” Leszállt tehát Bárák a Tábor hegyéről, s vele a tízezer harcos
15 és az Úr úgy megrettentette Siserát és minden harci szekerét és egész seregét a kard élével Bárák színe előtt, hogy Sisera leugrott szekeréről és gyalog lábbal menekült
16 és Bárák egészen a Nemzetek-Harósetjéig kergette a szaladó harci szekereket meg a hadsereget, s az ellenség egész sokasága egy szálig elhullott.
17 Sisera futva, Jáhelnek, a kenita Héber feleségének sátrához tartott, mert Jábin, Hácor királya és a kenita Héber háza között békesség volt.
18 Ekkor Jáhel kiment Sisera elé és azt mondta neki: „Térj be hozzám, uram, térj be, ne félj.” Ő be is tért Jáhel sátrába, s miután ez a takaróval betakarta,
19 azt mondta neki: „Adj, kérlek, egy kis vizet, mert nagyon szomjazom.” Erre ez felnyitotta a tejes tömlőt, inni adott neki, aztán megint betakarta.
20 Azt mondta ekkor neki Sisera: „Állj ki a sátor ajtajába, s ha valaki jön és megkérdezi: ‘Van-e itt valaki?’ — feleld azt: ‘Nincsen.’”
21 Jáhel, Héber felesége azonban vette a sátorcöveket, s fogta a kalapácsot is, és csendesen belopózott. Ráillesztette a cöveket halántékára, a kalapáccsal beleverte agyvelejébe, és leütötte a földig. Az egyesítette az álmot a halállal, kiszenvedett és meghalt.
22 Amikor aztán íme, Bárák, aki Siserát hajszolta, odaért, Jáhel kiment eléje és azt mondta neki: „Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel.” Ő betért hozzá, s látta, hogy Sisera ott fekszik halva, s a cövek a halántékában van.
23 Így alázta meg Isten azon a napon Jábint, Kánaán királyát Izrael fiai előtt,
24 ők pedig napról-napra erősebbek lettek és egyre erősödő kézzel addig szorították Jábint, Kánaán királyát, amíg el nem törölték.