Judges 21
1 Micpában Izrael fiai meg is esküdtek, így szólva: „Egyikünk sem fog feleséget adni a lányai közül Benjamin fiainak.”
2 Ekkor azonban elmentek mindannyian Isten házához Silóba, s ott ültek a színe előtt estig, s hangos zokogással és nagy jajveszékeléssel sírni kezdtek és azt mondták:
3 „Urunk, Izrael Istene, miért történt népeddel az a szerencsétlenség, hogy a mai nappal el kell vesznie egy törzsnek közülünk?”
4 Másnap aztán hajnalban felkeltek, oltárt építettek, s egészen elégő- s békeáldozatokat mutattak be rajta,
5 és azt mondták: „Ki nem jött fel az Úr hadseregébe Izrael valamennyi törzséből?” Amikor ugyanis Micpában voltak, a nagy esküvel arra kötelezték magukat, hogy megölik azokat, akik hiányoznak.
6 Izrael fiai ekkor szánalomra gerjedtek a testvérük, Benjamin iránt, s azt kezdték mondogatni: „Kivész egy törzs Izraelből —
7 honnan vegyenek feleséget, hiszen valamennyien egyaránt megesküdtünk, hogy nem adjuk nekik lányainkat.”
8 Ezért azt mondták: „Ki az Izrael valamennyi törzse közül, aki nem jött fel az Úrhoz Micpába?” És íme, Jábes-Gileádból senki sem jött fel a közösség táborába.
9 Amikor a népet számba vették, senkit sem találtak közülük.
10 Elküldtek tehát tízezer igen erős embert, s meghagyták nekik: „Menjetek, s hányjátok kardélre Jábes-Gileád lakóit feleségeikkel és gyermekeikkel együtt.
11 A következő módon kell eljárnotok: minden férfit s mindazokat a nőket, akik már megismerték a férfit, öljétek meg, a szüzeket azonban hagyjátok életben.”
12 Ők négyszáz szüzet találtak a jábesgileádiak között, akik még nem ismerték meg a férfi ágyát, s azokat elvitték a táborba, Silóba, Kánaán földjére.
13 Aztán követeket küldtek Benjaminnak Remmon szikláján levő fiaihoz, s megüzenték nekik, hogy békességgel visszafogadják őket.
14 Erre Benjamin fiai nyomban visszatértek, s ők feleséget adtak nekik Jábes-Gileád lányaiból. Másokat azonban, akiket hasonlóképpen odaadhattak volna, nem találtak.
15 Ám egész Izrael nagyon bánkódott és szánakozott, hogy elvész egy törzs Izraelből.
16 Azt mondták azért a vének: „Mit cselekedjünk a többiekkel, akik nem kaptak feleséget? Benjaminban a nők mind elpusztultak!”
17 Aztán így szóltak: „Nagy gonddal, s nagy igyekezettel valamilyen intézkedést kell tehát tennünk, hogy el ne tűnjön egy törzs Izraelből.
18 A mi lányainkat ugyanis nem adhatjuk oda nekik, mert kötelez minket az eskü s az átok, amellyel azt mondtuk: ‘Átkozott, aki lányaiból feleséget ad Benjamin fiainak!’”
19 Erre tanácsot tartottak és azt mondták: „Íme, az Úrnak esztendőnként ünnepe van Silóban, amely Bétel városától északra, a Bételből Szíchembe vivő úttól keletre, Lebóna városától pedig délre fekszik.”
20 Meghagyták tehát Benjamin fiainak, s azt mondták: „Menjetek, s rejtőzzetek el a szőlőkben,
21 s ha látjátok, hogy Siló lányai a szokás szerint kivonulnak a körtáncra, jertek ki hirtelen a szőlőkből, s ragadjon mindegyiktek egy-egy feleséget közülük, s menjetek el Benjamin földjére.
22 Ha aztán eljönnek apáik s testvéreik, s panaszt emelnek ellenetek, s perelni kezdenek, mi majd azt mondjuk nekik: ‘Könyörüljetek meg rajtuk, hiszen nem háborúban rabolták el őket, hanem kérték, hogy kapjanak, s ti nem adtatok nekik, s így a tiétek a vétek.’”
23 Úgy is cselekedtek Benjamin fiai, ahogy parancsolták nekik és számuknak megfelelően egy-egy feleséget ragadtak maguknak a táncolók közül. Aztán elmentek birtokukra, s felépítették városaikat és megtelepedtek bennük.
24 Izrael fiai is visszatértek törzsről-törzsre, családról-családra sátraikba.
25 Azokban a napokban nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt cselekedte, amit jónak látott.