Bible

1 Volt abban az időben egy Efraim hegységéről való ember, akit Míkajehunak hívtak. 2 Ez azt mondta anyjának: „Az az ezerszáz ezüst, amelyet elvettek tőled, és amely miatt fülem hallatára esküdöztél, íme, az én birtokomban, nálam van.” Ő így felelt neki: „Áldjon meg az Úr, fiam!” 3 Erre ő visszaadta anyjának, aki így szólt hozzá: „Az Úrnak akarom szentelni és ajánlani ezt az ezüstöt, úgy, hogy fiam vegye el kezemből és csináljon belőle faragott és öntött képet: oda is adom most neked.” 4 Erre ő visszaadta anyjának, az pedig vett kétszáz ezüstöt, s odaadta az ezüstművesnek, hogy készítsen belőle faragott és öntött képet. Ez aztán Míka házába került. 5 Ő ott egy kis hajlékot is elkülönített Isten tiszteletére, és efódot meg teráfokat, vagyis papi ruhákat és bálványokat készített. Felavatta egyik fiának kezét, s az papja lett neki. 6 Azokban a napokban ugyanis nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt cselekedte, amit jónak látott. 7 Volt továbbá egy másik, Júda Betleheméből és nemzetségéből való ifjú, aki levita volt, de ott lakott. 8 Ez kivándorolt Betlehem városából, s idegenként ott akart letelepedni, ahol alkalmas helyet talál magának. Amikor aztán útján Efraim hegységére érkezett, s egy kissé betért Míka házába, 9 az megkérdezte tőle, hogy honnan jön. Ő ezt felelte: „Levita vagyok, Júda Betleheméből, s megyek, hogy letelepedjem valahol, ahol lehet, s ahol azt hasznosnak látom.” 10 Azt mondta erre Míka: „Maradj nálam, s légy atyám és papom; esztendőnként tíz ezüstöt, egy váltó ruhát s ellátást adok érte neked.” 11 Ő beleegyezett, ott maradt az embernél, s úgy számított nála, mint fiai egyike. 12 Míka fel is avatta kezét, s az ifjút tette meg papjának, 13 s azt mondta: „Most tudom, hogy jót fog tenni velem az Úr, mert levita nemzetségű papom van.”