Judges 1
1 Józsue halála után megkérdezték Izrael fiai az Urat: „Ki vonuljon fel közülünk elsőként a kánaániak ellen, hogy megkezdje a harcot?”
2 Az Úr azt felelte: „Júda menjen fel, íme, kezébe adtam a földet.”
3 Azt mondta erre Júda Simeonnak, a testvérének: „Jöjj fel velem sorsszabta földemre, és hadakozz a kánaániak ellen, hogy aztán én is elmenjek veled sors szabta földedre!” Simeon el is ment vele.
4 Felvonult tehát Júda, és az Úr a kezükbe adta a kánaániakat és a perizitákat, úgyhogy Bezeknél megvertek tízezer embert.
5 Meglepték ugyanis Bezeknél Adonibezeket, hadakoztak ellene, és megverték a kánaániakat és a perizitákat.
6 Adonibezek megfutamodott, de üldözőbe vették és megfogták, és levágták a keze és lába ujjait.
7 Azt mondta ekkor Adonibezek: „Hetven király szedegette asztalom alatt az étkek hulladékait, akiknek levágattam kezük s lábuk ujjait. Ahogy én cselekedtem, úgy fizetett nekem Isten.” Aztán elvitték Jeruzsálembe, és ott meghalt.
8 Júda fiai ugyanis hadakoztak Jeruzsálem ellen, bevették, lakóit kardélre hányták, és az egész várost felgyújtották.
9 Aztán lementek, és azok ellen a kánaániak ellen hadakoztak, akik a Hegyvidéken, a Délvidéken és az Alföldön laktak.
10 Elment ugyanis Júda azok ellen a kánaániak ellen, akik Hebronban laktak — ennek neve régente Kirját-Arbe volt —, és megverte Sesájt, Áhimánt és Talmájt.
11 Onnan aztán tovább ment és Debir lakói ellen vonult. Ennek régi neve Kirját-Széfer (azaz Írások-városa) volt.
12 Azt mondta ekkor Káleb: „Aki megveri és elpusztítja Kirját-Széfert, annak odaadom lányomat, Áxát feleségül.”
13 Amikor aztán Otoniel, Kenez fia, Káleb öccse bevette, neki adta Áxát, a lányát feleségül.
14 Az pedig, amikor hozzáment, rábeszélte a férjét, hogy kérjen az apjától szántóföldet. A férfi leszállt a szamaráról, mire Káleb megkérdezte tőle: „Mi lelt?”
15 Ő így felelt: „Adj nekem búcsúajándékot, mert száraz földet juttattál nekem: adj vízzel öntözöttet is.” Erre Káleb neki adta a felső forrás és az alsó forrás vidékét.
16 Mózes kenita rokonának fiai is felmentek a Pálmák városából Júda fiaival Júda osztályrészének arra a pusztájára, amely Aradtól délre van, és az amalekitákkal laktak.
17 Júda viszont elment Simeonnal, a testvérével, s közösen megverték azokat a kánaániakat, akik Szefaátban laktak. Megölték őket, ezért a várost elnevezték Hormának (azaz Átkozottnak).
18 Aztán Júda bevette Gázát, határával együtt, továbbá Askalont és Akkaront határukkal együtt.
19 Az Úr tehát Júdával volt, s ő elfoglalta a Hegyvidéket. A Völgy lakóit azonban nem tudta elpusztítani, mert azoknak sok kaszás-szekerük volt.
20 Hebront Kálebnek adták, amint Mózes megparancsolta, s ő eltörölte belőle Enák három fiát.
21 Benjamin fiai azonban nem pusztították el a jebuzitákat, Jeruzsálem lakóit, így a jebuziták ott maradtak Benjamin fiai között Jeruzsálemben mind a mai napig.
22 Felvonult József háza is Bétel ellen, és az Úr velük volt.
23 Amikor ugyanis körülvették a várost — azt azelőtt Lúzának hívták —,
24 megláttak egy embert, aki a városból jött ki, és azt mondták neki: „Mutasd meg nekünk a város bejáróját, akkor irgalmasságot cselekszünk veled.”
25 Amikor megmutatta nekik, kardélre hányták a várost, de azt az embert és egész rokonságát elbocsátották.
26 Amikor elbocsátották, az elment a hetiták földjére, ott várost épített, és elnevezte Lúzának; így is hívják azt mind a mai napig.
27 Manassze azonban nem törölte el Bétsánt, Tánákot és ezek leányvárosait, sem Dór lakóit meg Jeblaámot és Megiddót és ezek leányvárosait, így a kánaániak velük kezdtek lakni.
28 Amikor aztán Izrael megerősödött, jobbágyaivá tette, de elpusztítani nem akarta őket.
29 Efraim sem ölte meg azokat a kánaániakat, akik Gézerben laktak, hanem megtelepedett mellettük.
30 Zebulon nem pusztította el Keton és Naálol lakóit, hanem a kánaániak közöttük maradtak, és csak jobbágyaikká lettek.
31 Áser sem pusztította el Akkó, Szidon, Ahaláb, Akázíb, Helba, Áfek és Rohób lakosait,
32 hanem megtelepedett a föld lakói, a kánaániak között, és nem ölte meg őket.
33 Naftali sem pusztította el Bétsemes és Bétanát lakóit, hanem megtelepedett a föld lakói, a kánaániak között, a bétsemesiek és a bétanátiak pedig a jobbágyaik lettek.
34 Dán fiait az amoriták felszorították a Hegyvidékre, és nem adtak nekik helyet, hogy lejöhessenek a síkságra.
35 Az amoriták a Háresz hegyen, Ajjalonban és Sálebímben laktak. József házának a keze azonban rájuk nehezedett, és ők annak jobbágyaivá lettek.
36 Az amoritáké volt Skorpió-magaslattól, a Sziklától fölfelé eső terület.