John 9— KNB

¹Amikor továbbment, látott egy vakon született embert.

²Tanítványai megkérdezték őt: „Mester, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?”

³Jézus azt felelte: „Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne.

⁴Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.

⁵Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.”

⁶Miután ezeket mondta, földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente,

⁷és azt mondta neki: „Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!” Ez küldöttet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza.

⁸Ezért a szomszédok és akik azelőtt látták őt mint koldust, azt kérdezték: „Nem ő az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták: „Ő az.”

⁹Mások így szóltak: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az.”

¹⁰Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyíltak meg a szemeid?”

¹¹Azt felelte: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: ‘Menj a Síloe tavához, és mosakodj meg.’ Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.”

¹²Azok megkérdezték tőle: „Hol van ő?” Ő azt felelte: „Nem tudom.”

¹³Ekkor elvitték a farizeusokhoz azt, aki előbb vak volt.

¹⁴Azon a napon pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt.

¹⁵Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok is, hogy hogyan nyerte vissza a szeme világát. Ő azt felelte: „Sarat tett a szemeimre, megmosdottam, és látok.”

¹⁶Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: „Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!” Mások azt mondták: „Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen csodajeleket?” És szakadás támadt köztük.

¹⁷Erre ismét megkérdezték a vaktól: „Te mit gondolsz róla, hisz megnyitotta szemeidet?” Ő pedig azt felelte: „Próféta!”

¹⁸A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és visszatért a látása, amíg elő nem hívták a most már ép szemű ember szüleit.

¹⁹Megkérdezték őket: „A ti fiatok ez, s azt mondjátok róla, hogy vakon született? Most hogyan lát tehát?”

²⁰A szülei azt felelték: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született.

²¹De hogy most miképpen lát, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek őt, megvan a kora, majd ő beszél magáról.”

²²Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel már elhatározták a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, ki kell zárni a zsinagógából.

²³Ezért mondták a szülei: „Megvan a kora, őt kérdezzétek.”

²⁴Másodszor is előhívták tehát az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: „Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.”

²⁵Ő azt felelte: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok.”

²⁶Erre megkérdezték tőle: „Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?”

²⁷Az azt felelte nekik: „Megmondtam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?”

²⁸Erre megátkozták őt, és azt mondták: „Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk.

²⁹Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van.”

³⁰Az ember erre azt felelte: „Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem pedig megnyitotta a szemeimet.

³¹Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja.

³²Mióta a világ áll, soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit.

³³Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.”

³⁴Azok azt felelték neki: „Mindenestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?” És kidobták őt.

³⁵Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?”

³⁶Az így felelt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?”

³⁷Jézus azt mondta neki: „Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél.”

³⁸Erre az így szólt: „Hiszek Uram!” És leborult előtte.

³⁹Akkor Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.”

⁴⁰A farizeusok közül, akik vele voltak, néhányan hallották ezt, és azt mondták neki: „Csak nem vagyunk mi is vakok?”

⁴¹Jézus ezt válaszolta: „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. Ti azonban azt mondjátok most: ‘Látunk.’ Ezért megmarad a bűnötök.”