1Fújjátok meg a harsonát Sionban, fújjatok riadót szent hegyemen, rendüljön meg az ország minden lakója, mert jön az Úr napja; mert közel van!
2Jön a sötétség és a homály napja, a felhő és a vihar napja, mint a hegyekre boruló szürkület, jön egy nagyszámú és erős nép. Nem volt hozzá hasonló ősidőktől fogva, s utána sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át!
3Színe előtt tűz emészt, és utána láng perzsel. Mint a gyönyörűség kertje, olyan a föld előtte, és kietlen pusztaság utána; senki sem menekülhet meg előle.
4Alakjuk olyan, mint a lovak alakja, s úgy száguldanak, mint a lovasok.
5Hangjuk olyan, mint a szekerek robogása a hegyek tetején, mint a tarlót emésztő tűz lángjának sistergése. Olyanok ők, mint hatalmas, harcra kész nép:
6színe előtt gyötrelem fogja el a népeket, minden arc magába gyűjti pírját.
7Úgy száguldanak, mint a hősök, megmásszák a falakat, mint a harcos férfiak; mindegyik a maga útján halad, nem térnek le útjukról.
8Egyik sem akadályozza a másikat, mindegyik a maga ösvényén halad; még a fegyvereken is keresztültörnek, nincs akadály előttük.
9Betörnek a városba, felfutnak a falra, felmásznak a házakba, és behatolnak az ablakon, mint a tolvaj.
10Színe előtt megremeg a föld, megmozdulnak az egek; nap és hold elsötétedik, s a csillagok visszatartják fényüket;
11s az Úr hallatja mennydörgését az ő seregének színe előtt; mert igen nagy az ő tábora, s mert hatalmasak, akik parancsát végrehajtják. Bizony nagy az Úr napja, és fölötte rettenetes; ki viselheti el?
12„Nos tehát — mondja az Úr —, térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással.
13Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas, türelmes és nagyirgalmú, és szánakozik a bajok felett.”
14Ki tudja, hátha ismét megtér és elfelejt, s áldást hagy hátra maga után, étel- és italáldozatot az Úr, a ti Istenetek számára?
15Fújjátok meg a harsonát Sionban, hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet,
16gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket; jöjjön ki hálószobájából a vőlegény, és nászházából a menyasszony.
17Sírjanak az előcsarnok és az oltár között a papok, az Úr szolgái, és mondják: „Könyörülj, Uram, könyörülj népeden; ne engedd, hogy gyalázzák örökrészedet, és uralkodjanak rajta a nemzetek!” Miért mondanák a népek között: „Hol van az ő Istenük?”
18Ekkor az Úrban féltő szeretet ébredt országa iránt, és megkegyelmezett népének.
19És így felelt az Úr népének: „Íme, én küldök nektek gabonát, bort és olajat, úgyhogy jóllakhattok velük, és nem teszlek ki többé titeket a nemzetek gyalázkodásának.
20És eltávolítom tőletek az északi ellenséget, és járatlan és puszta földre űzöm őt; előőrsét a keleti tengerbe, utóvédjét a nyugati tengerbe vetem, és felszáll büdössége, felszáll rothadásának bűze, mert kevélyen cselekedett.
21Ne félj, ország! Ujjongj és örvendj, mert nagy dolgokat vitt végbe az Úr!
22Ne féljetek, ti állatai a földnek, mert sarjadnak immár a puszta legelői! A fa megtermi gyümölcsét, a fügefa s a szőlő megadja termését.
23Sion fiai, ti is ujjongjatok, és örvendezzetek az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadta nektek az igazság esőjét, és korai meg késői esőt hullat rátok, mint egykor.
24És megtelnek a szérűk gabonával, és árad a sajtókból a bor meg az olaj.
25És kárpótollak titeket azokért az esztendőkért, amelyeket elpusztított a sáska, a cserebogár, az üszög és a hernyó, az én nagy seregem, melyet ellenetek küldtem.
26Jóllakásig eszitek majd ennivalótokat, és áldjátok az Úrnak, Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgokat cselekedett veletek; és népem soha többé meg nem szégyenül.
27Akkor majd megtudjátok, hogy én Izrael közepette vagyok, és én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, és nem más, és népem soha többé meg nem szégyenül.”