Job 8
1 És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:
2 „Meddig beszélsz ilyeneket, és meddig olyanok a szád szavai, mint a heves szél?
3 Vajon Isten meghamisítja-e a jogot, s a Mindenható elcsavarja-e az igazságot?
4 Ha vétettek is gyermekeid ellene, s ő gonoszságuk kezére adta őket,
5 éretted azonban, ha Istent híven keresed s a Mindenhatót kérleled,
6 — ha valóban tiszta vagy és igaz — érted csakhamar felserken, és helyreállítja hajlékodat igazságod szerint,
7 olyannyira, hogyha előbbi dolgaid csekélyek voltak, majd annál inkább gyarapszanak az utóbbiak.
8 Kérdezd csak az előbbi nemzedéket, és vizsgáld szorgosan az atyák tudományát,
9 — hisz mi csak tegnapiak vagyunk és mit sem tudunk, mert napjaink a földön olyanok, mint az árnyék —,
10 s ők megtanítanak és megmondják neked, és szívük mélyéből merítik mondásaikat:
11 Tenyészik-e káka nedvesség nélkül? Nőhet-e sás víz nélkül?
12 Bár még virul, és ki sem szakítják kézzel, mégis előbb elszárad, mint a többi fűféle.
13 Ilyen mindazok sorsa, akik Istenről megfeledkeznek, s a képmutató reménye meghiúsul.
14 Nem tetszik neki dőresége, és bizodalma pókháló.
15 Házára támaszkodik, de meg nem állhat, megerősíti, de nem áll helyt.
16 Nedvesnek látszik, mielőtt a nap feljön, és felkeltekor előjön hajtása;
17 kőrakás fölött fonódnak gyökerei, és kövek között tartózkodik;
18 ha azonban kipusztítják helyéről, az kitagadja őt és mondja: ‘Nem ismerlek!’
19 mert élete útjának az az öröme, hogy a földből ismét mások sarjadnak.
20 Nem veti el Isten a jámbor lelkűt, de nem fogja kézen a gonoszokat.
21 Megtelik még a szád nevetéssel, és ajkad ujjongással;
22 akik gyűlölnek téged, szégyenbe öltöznek, s a gonoszok sátra nem lesz állandó.”