1És újra megszólalt Eliú, és ezt mondta:
2„Vajon helyesnek látszik-e neked felfogásod, hogy mondod: ‘Inkább nekem van igazam, mint Istennek!’
3Mert kérdezed: ‘Nem tetszik-e neked az, ami igaz?’ vagy: ‘Mi hasznod abból, ha vétkezem?’
4Megfelelek tehát szavaidra és veled együtt barátaidnak:
5— Tekints az égre és nézd, szemléld a mennyet, amely magasan van fölötted!
6Ha vétkezel, mit ártasz Neki? Ha számosak bűneid, mit teszel ezzel Neki?
7Ha igaz vagy, mit adsz Neki, és mit vesz ő kezedből?
8Bűnöd a magadfajta embernek a kára, és igazvoltod neked, ember fiának a haszna.
9Kiáltanak az elnyomók sokasága miatt, és keseregnek a zsarnokok erős karja miatt.
10De nem kérdik: ‘Hol van Isten, az alkotónk, aki dalokat ad éjjel,
11aki többre tanított minket, mint a mező barmait, aki bölcsebbé tett minket az ég madarainál?’
12Nem hallgat ő rájuk, bárhogy kiáltanak akkor, a gonoszok hivalkodása miatt.
13De nem igaz, hogy Isten nem hall, hogy a Mindenható nem tekint oda!
14Mondd bár, hogy nem veszi észre, az ítélet nála már megvan, csak meg kell őt várnod.
15Most pedig, mert haragját nem engedi szabadjára, s a bűnt nem bosszulja meg nagyon,
16Jób is hiába tátja ki száját, és értelem nélkül szaporítja a szót.”