Job 26
1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 „Kinek vagy a segítője? Gyenge valakinek? és erőtlennek karját gyámolítod?
3 Kinek adtál tanácsot? Annak talán, aki bölcsesség nélkül van, és kimutattad bőséges okosságodat?
4 Kit akarsz kitanítani? Talán őt, aki az életpárát teremtette?
5 Íme, nyögnek az árnyszellemek a vizek és azok lakói alatt;
6 mez nélkül van az alvilág előtte, és nincsen leple az enyészet helyének,
7 az űr fölé feszíti ki az északot s a földet a semmi fölé függeszti,
8 felhőibe kötözi a vizeket, hogy le ne szakadjanak egyszerre,
9 elleplezi trónja színét, és felhőjét teríti föléje,
10 kört vont a vizek köré, odáig, ahol fény és sötétség érintkeznek.
11 Reszketnek az ég oszlopai, és megrémülnek intésére.
12 Ereje által fölkavarta a tengert, és értelmével szétzúzta Rahabot,
13 lehelete ékesítette fel az eget, és keze segítségével jött a világra a menekülő kígyó.
14 Íme, ezek útjának csak egy részéről szólnak, ha már suttogó szavát is alig hallgathatjuk, fensége mennydörgését ki bírná felfogni?”