Job 21
1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 „Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!
3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!
4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?
5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!
6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!
7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?
8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,
9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,
10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,
11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,
12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;
13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.
14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!
15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’
16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!
17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?
18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?
19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!
20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!
21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!
22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?
23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;
24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,
25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;
26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.
27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!
28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’
29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:
30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.
31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?
32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.
33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!
34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?”