1Odament a seregek minden vezére, Johanán, Kárea fia, Jaazonja, Hósea fia és az egész nép apraja-nagyja,
2és így szóltak Jeremiás prófétához: „Jusson színed elé könyörgésünk, és imádkozz értünk az Úrhoz, a te Istenedhez, ezért az egész maradékért! Mert kevesen maradtunk meg a sokból, amint saját szemeddel láthatsz minket.
3Adja tudtul nekünk az Úr, a te Istened azt az utat, amelyen járnunk kell, és azt az igét, amelyet meg kell cselekednünk!”
4Erre Jeremiás próféta azt mondta nekik: „Hallottam. Íme, én imádkozom az Úrhoz, a ti Istenetekhez szavaitok szerint; azután minden szót tudtotokra adok, melyet az Úr válaszol nektek; nem titkolok el előletek semmit.”
5Ők pedig mondták Jeremiásnak: „Az Úr legyen ellenünk igaz és megbízható tanú, ha nem cselekszünk mindenben annak az igének megfelelően, mellyel az Úr, a te Istened hozzánk küld téged!
6Akár jó, akár rossz, hallgatunk az Úr, a mi Istenünk szavára, akihez küldünk téged; hogy jó dolgunk legyen, azért hallgatunk az Úr, a mi Istenünk szavára.”
7Történt pedig tíz nap múlva, hogy az Úr igéje hangzott Jeremiáshoz.
8Akkor hívatta Johanánt, Káree fiát és a seregek valamennyi vezérét, akik vele voltak, meg az egész nép apraját-nagyját,
9és ezt mondta nekik: „Így szól az Úr, Izrael Istene, akihez küldtetek engem, hogy könyörgéseteket színe elé terjesszem:
10Ha itt maradtok ebben az országban, felépítelek titeket, és nem rombollak le, elültetlek titeket, és nem gyomlállak ki; mert megbántam a rosszat, amit veletek tettem.
11Ne féljetek Babilon királyától, akitől féltek! Ne féljetek tőle — mondja az Úr —, mert én veletek vagyok, hogy megszabadítsalak benneteket, és megmentselek titeket kezéből!
12Irgalmat gyakorolok veletek, és ő is irgalmazni fog nektek: visszaenged titeket földetekre.
13De ha azt mondjátok: ‘Nem maradunk ebben az országban’, és nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára,
14hanem így szóltok: ‘Nem! Inkább Egyiptom földjére megyünk, ahol nem látunk majd harcot, kürtszót sem hallunk, és kenyérre sem éhezünk; ott fogunk lakni’,
15akkor halljátok most azért az Úr igéjét, Júda maradéka! Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha mindenképp Egyiptomba szándékoztok menni, és odamentek, hogy ott lakjatok mint jövevények,
16a kard, amelytől féltek, ott ér utol titeket Egyiptom földjén; és az éhínség, amely miatt aggódtok, ott jár nyomotokban Egyiptomban, s ott fogtok meghalni.
17Minden ember, aki Egyiptomba szándékozik menni, hogy ott lakjék mint jövevény, kard, éhínség és dögvész által fog meghalni; nem lesz köztük senki, aki megmarad és megmenekül a bajtól, melyet rájuk hozok.
18Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Ahogy kiáradt haragom és indulatom Jeruzsálem lakóira, úgy árad ki rátok indulatom, ha Egyiptomba mentek; átokká és borzadállyá, átkozódás és gyalázat tárgyává lesztek, és nem látjátok meg többé ezt a helyet.”
19Így szól az Úr rólatok, Júda maradéka: „Ne menjetek Egyiptomba! Tudjátok meg jól, hogy figyelmeztettelek ma benneteket!
20Mert saját magatokat csaptátok be, hiszen ti küldtetek engem az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mondván: ‘Könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz! Ahogy az Úr, a mi Istenünk mondja, úgy adj tudtunkra mindent, és mi megtesszük!’
21Tudtotokra adtam ma, de nem hallgattatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára semmiben, amivel hozzátok küldött engem.
22Most tehát tudjátok meg jól, hogy kard, éhínség és dögvész által fogtok meghalni azon a helyen, ahová menni kívántok, hogy ott lakjatok mint jövevények!”