1Halljátok az igét, melyet szólt az Úr rólatok, Izrael háza!
2Így szól az Úr: „A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és az égi jelektől meg ne rémüljetek, mert a nemzetek rémülnek meg azoktól!
3Mert a népek szokásai hiábavalóság; hiszen fát vágnak ki az erdőből, mesterember keze készíti fejszével.
4Ezüsttel és arannyal szépíti; szögekkel és kalapáccsal erősítik meg, hogy ne inogjon.
5Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek; hordozni kell őket, mert lépni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tesznek rosszat, de jót tenni sem tudnak!”
6Nincs senki olyan, mint te, Uram! Nagy vagy, és nagy a te neved hatalomban.
7Ki ne félne téged, nemzetek Királya? Hiszen téged illet ez, mert a nemzetek összes bölcsei között és összes királyságukban nincs senki olyan, mint te!
8Egytől egyig ostobák és balgák; hiábavalóságok tana: csak fa az;
9Tarzisból hozott vékony ezüstlemez és Ofázból való arany, mesterember és ötvös kezének műve. Kék és vörös bíbor a ruhájuk, szakértők műve valamennyi.
10Az Úr azonban igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló Király. Haragjától megrendül a föld, és nem bírják el bosszúságát a nemzetek.
11Így szóljatok hozzájuk „Az istenek, akik nem alkották az eget és a földet, el fognak veszni a földről és az ég alól!”
12Aki alkotta a földet erejével, megszilárdította a földkerekséget bölcsességével, és értelmével kifeszítette az egeket,
13annak hangjára víztömeg lesz az égben, és ködfelhőket hoz fel a föld széléről; villámokat alkot az esőhöz, és előhozza a szelet tárházaiból.
14Ostoba lett minden ember tudás híján, szégyent vallott minden ötvös a szobrával; mert hamisság az öntvénye, és nincs bennük lélek.
15Hiábavalóságok azok, és nevetséges művek, meglátogatásuk idején elvesznek.
16Nem olyan, mint ezek, Jákob osztályrésze, mert ő az, aki a mindenséget formálta, és Izrael az ő tulajdon törzse; Seregek Ura az ő neve.
17Szedd össze a földről csomagodat, aki az ostromlott helyen laksz!
18Mert így szól az Úr: „Íme, én elhajítom az ország lakóit ezúttal, és megszorongatom őket, hogy megtaláljanak.”
19Jaj nekem összetörésem miatt, gyógyíthatatlan a sebem! Én pedig azt mondtam: „Igen, ez az én betegségem, majd elviselem!”
20Sátram elpusztult, és minden kötelem elszakadt; fiaim elmentek tőlem, és nincsenek többé. Nincs már senki, aki kifeszítse sátramat, és felvonja sátorkárpitjaimat.
21Bizony, ostobák lettek a pásztorok, és az Urat nem keresték; ezért nem boldogultak, és egész nyájuk szétszóródott.
22Íme, zaj hangja jön, és nagy zúgás észak földjéről, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává.
23„Tudom, Uram, hogy nem az emberé az ő útja; nem a járó férfira tartozik, hogy irányítsa lépteit.
24Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, ne haragodban, nehogy semmivé tégy!”
25Öntsd ki indulatodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek téged, és a nemzetségekre, melyek nem szólítják nevedet; mert fölemésztették Jákobot, fölemésztették őt és megsemmisítették, és lakóhelyét elpusztították.