1Íme, az Úr elpusztítja a földet, és feldúlja azt; felforgatja felszínét, és szétszórja lakóit.
2Mint a nép, olyan lesz a pap, mint a szolga, olyan az ura, mint a szolgáló, olyan az úrnője, mint a vásárló, olyan az eladó, mint a kölcsönadó, olyan a kölcsönvevő, mint a hitelező, olyan az adósa.
3Teljesen elpusztul a föld, és egészen kifosztott lesz. Bizony, az Úr mondta ezt az igét.
4Gyászba borul, lepusztul a föld, elfonnyad, elhervad a földkerekség, elfonnyad a magasság a földdel együtt.
5A föld gyalázatossá lett lakói alatt, mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, felbontották az örök szövetséget.
6Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek lakói; ezért elfogynak a föld lakói, és csak kevés ember marad meg.
7Gyászol a must, elfonnyad a szőlőtő, sóhajtoznak mind, akiknek a szíve vidám volt.
8Megszűnik a víg dobszó, abbamarad az örvendezők zaja, elhallgat a víg citeraszó.
9Nem isznak többé dalolva bort, keserű lesz az ital azoknak, akik isszák.
10Romba dől a kihalt város, zárva lesz minden ház, nem lehet bemenni.
11Bor után kiáltoznak az utcákon, kihal minden öröm, elköltözik a vidámság a földről.
12Pusztaság marad a városban, és romokban hever a kapu.
13Mert úgy lesz a földön, a népek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfáról, mint amikor böngésznek, ha befejeződött a szüret.
14Ők pedig felemelik hangjukat, ujjonganak az Úr fenségének, kiáltoznak a tenger felől.
15Ezért dicsőítsétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izrael Istenének nevét!
16A föld széléről dicsérő ének hangzik: „Dicsőség az igaznak!” De én így szólok: „Végem van, végem van! Jaj nekem!” Csalók csalnak, csalók csalásával csalnak!
17Rettenet, verem és háló vár rád, föld lakója!
18Aki elmenekül a rettentő hang elől, beleesik a verembe, és aki kijön a veremből, azt megfogja a háló. Mert megnyílnak a zsilipek a magasságban, és megrendülnek a föld alapjai.
19Roppanva összeroppan a föld, törve törik a föld, rengve reng a föld,
20inogva inog a föld, mint a részeg, mozog, mint a kunyhó; ránehezedik vétke, elesik, és nem kel föl többé.
21Ez történik majd azon a napon: meglátogatja az Úr az ég seregét a magasságban, és a föld királyait a földön;
22egy csomóba gyűjti őket, mint foglyokat a verembe, és börtönbe zárja, majd sok nap múltán meglátogatja őket.
23Akkor elpirul a hold, és szégyenkezik a nap, mert a Seregek Ura királyként uralkodik Sion hegyén, Jeruzsálemben, és vénei előtt megdicsőül.