Isaiah 21
1 Kijelentés a tenger menti síkság ellen. Mint a délen átsöprő szélviharok, úgy jön a sivatagból, a félelmetes földről.
2 Fenyegető látomásban volt részem: a fosztogató fosztogat, és a pusztító pusztít. Vonulj föl, Élám! Indíts ostromot, Média! Minden érte való sóhajtozásnak véget vetettem.
3 Ezért van tele fájdalommal ágyékom, görcsök fogtak el, mint a szülő asszony görcsei; összeroskadtam attól, amit hallottam, megrémültem attól, amit láttam.
4 Reszket a szívem, rémület szállt meg, a nekem oly kedves alkonyatot rettegéssé tette.
5 Asztalt állítanak, szőnyeget terítenek, esznek, isznak. Keljetek fel, fejedelmek, kenjétek be a pajzsot!
6 Mert így szólt hozzám az Úr: „Menj, állíts őrszemet, és amit lát, jelentse!
7 Ha lát kocsit, kettős fogatot, szamáron járó, tevén ülő csapatot, figyeljen erősen, nagy figyelemmel!”
8 És kiáltott a figyelő: „Őrségen állok, Uram, folyvást naphosszat; és őrhelyemen állok egész éjszakákon át.
9 Íme, lovasok jönnek, és kettős fogatok!” Akkor valaki megszólalt: „Elesett, elesett Babilon, és isteneinek faragott képeit mind szétzúzták a földön!”
10 Ó, szérűn agyoncsépelt fiam! Amit a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam, azt hirdettem nektek.
11 Kijelentés Dúma ellen. Kiáltanak hozzám Szeírből: „Őr, meddig tart még az éjszaka? Őr, meddig tart még az éj?”
12 Felel az őr: „Eljött a reggel, aztán az éjszaka; ha kérdezni akartok, kérdezzetek, jöjjetek ismét vissza!”
13 Kijelentés a pusztában. Az erdőben, a pusztában töltsétek az éjszakát, Dedán karavánjai!
14 A szomjazó elé vigyetek vizet, Tema földjének lakói! Kenyérrel siessetek a menekülő elé!
15 Mert kard elől menekülnek, kivont kard elől, és kifeszített íj elől, súlyos harc elől.
16 Mert így szólt hozzám az Úr: „Még egy olyan év, mint a bérmunkás éve, és eltűnik Kedár minden dicsősége.
17 S Kedár hős fiainak kevés íja marad. Bizony, az Úr, Izrael Istene szólt.”