1Jaj a szárnyzúgás földjének, mely Etiópia folyamain túl van!
2Követeket küld a tengeren, papiruszcsónakokon a vizeken: „Menjetek, gyors követek, a szálas és fényes bőrű nemzethez, a közel és távol rettegett néphez, az erős és eltipró nemzethez, melynek földjét folyamok szelik át!”
3A földkerekség összes lakói, a földnek lakosai, ha fölemelkedik a zászló a hegyeken, lássátok meg, és ha felharsan a kürt, halljátok meg!
4Mert így szól hozzám az Úr: „Nyugodt vagyok, és széttekintek lakóhelyemen, mint forró hőség fényes nappal, és mint gomolyfelhő a hőségben aratáskor.”
5Mert még szüret előtt, elvirágzás után, amikor a virágból érett szőlő lesz, levágja a venyigéket szőlőmetsző késsel, s az indákat letépi és leszakítja.
6Ott marad mind a hegyek falánk madarainak és a föld állatainak; rajta töltik a nyarat a ragadozó madarak, és a föld minden állata rajta telel.
7Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas és fényes bőrű nép, a közel és távol rettegett nép, az erős és eltipró nemzet, melynek földjét folyamok szelik át, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére.