1Kijelentés Moáb ellen. Bizony, éjszaka elpusztul, megsemmisül Ár-Moáb, bizony, éjszaka elpusztul, megsemmisül Kír-Moáb.
2Felmegy Díbon leánya sírni a magaslatokra; a Nébó és Medeba fölött jajgat Moáb. Minden fej kopasz, minden szakáll levágva.
3Utcáin zsákruhát viselnek, háztetőin és terein mindenki jajgat, sírásban tör ki.
4Kiáltozik Hesbon és Elále, Jászáig hallatszik a hangjuk; ezért jajveszékelnek Moáb fegyveresei, s a lelkük elcsügged.
5Szívem Moáb felé kiált, menekültjei Szegorig futnak, Eglát-Selisijjáig; bizony, a Lúit emelkedőjén sírva mennek felfelé, és Oronaim útján összetörve kiáltoznak.
6Mert Nemrim vizei pusztasággá lesznek, mivel elszárad a fű, elpusztul a növény, nem marad semmiféle zöld.
7Ezért amijük megmaradt, vagyonukat a Fűzfák patakjához viszik.
8Bizony, körbejárja a kiáltás Moáb határait; Gállomig hallatszik jajgatása, és Beer-Elímig jajveszékelése.
9Bizony, Díbon vizei megtelnek vérrel, mert Díbonra új csapásokat hozok: oroszlánt Moáb menekültjeire, és a föld maradékára.