Hebrews 1
1 Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által,
2 ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette,
3 s aki — mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével —, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban. (Zsolt 110,1)
4 Annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
5 Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: „Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged”?? És ismét: „Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz”? (Zsolt 2,7;2 Sám 7,14)
6 Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: „És hódol előtte Isten minden angyala!” (MTörv 32,43G)
7 Az angyalokat illetően ugyanis így szól: „Aki angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűznek lángjává”. (Zsolt 104,4G)
8 Fiát illetően pedig: „A te trónod, Isten, örökkön-örökké áll; országod jogara az igazság jogara.
9 Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent fel téged, Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid felett”. (Zsolt 45,7-8G)
10 És: „Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei.
11 Elmúlnak ezek, de te megmaradsz; és mint a ruha, mind elavulnak,
12 összegöngyölöd őket, mint egy köntöst, és elváltoznak, mint a ruha; te azonban ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak”. (Zsolt 102,26-28)
13 Angyalai közül melyiknek mondta valaha is: „Jobbom felől foglalj helyet, míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet”? (Zsolt 110,1)
14 Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, s azok szolgálatára küldték őket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget?