Genesis 6
1 Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek,
2 látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek.
3 Isten ekkor így szólt: „Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!”
4 Óriások voltak a földön azokban a napokban — azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek —, ezek az ősidők erős, híres férfiai.
5 Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul,
6 megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében
7 így szólt: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!”
8 Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt.
9 Noé nemzetségének története a következő. Noé igaz és tökéletes ember volt nemzedékében: Istennel járt.
10 Három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet.
11 A föld azonban megromlott Isten előtt, és telve volt gonoszsággal.
12 Amikor aztán látta Isten, hogy a föld megromlott — mert romlott útra tért minden test a földön —,
13 azt mondta Noénak: „Elérkezett a vége minden testnek előttem: megtelt a föld gonoszsággal általuk, s én elpusztítom őket a földről.
14 Készíts magadnak bárkát cédrusfából — kamrákat készíts a bárkában —, és kend be szurokkal belülről, kívülről.
15 Így készítsd el: háromszáz könyök legyen a bárka hossza, ötven könyök a szélessége, és harminc könyök a magassága.
16 Készíts ablakot a bárkára, s attól egykönyöknyire legyen a teteje; a bárka ajtaját pedig oldalt helyezd el; alsó, középső és felső fedélzetet készíts benne.
17 Mert íme, én az özön vizeit hozom majd a földre, hogy megöljek minden testet, amelyben az élet lehelete van az ég alatt; minden, ami a földön van, elvész.
18 Veled azonban szövetséget kötök: menj be majd a bárkába, te, és veled a fiaid, a feleséged és a fiaid feleségei.
19 Vigyél be a bárkába minden állatból, minden testből kettőt-kettőt, hímet és nőstényt, hogy életben maradjanak veled.
20 A madárból, faja szerint, a lábasjószágból, faja szerint, s a föld minden csúszómászójából, faja szerint. Mindenből kettő-kettő menjen be majd veled, hogy életben maradjon.
21 Végy magaddal minden eledelből is, ami ennivaló, s hordd be magadhoz, hogy eleségül legyen neked és nekik.”
22 Meg is tette ezt Noé. Mindent megtett úgy, ahogy Isten megparancsolta neki.