1Miután ezek megtörténtek, jelentették Józsefnek, hogy beteg az apja. Erre magához vette két fiát, Manasszét és Efraimot.
2Amikor megmondták az idős embernek: „Íme, a fiad, József eljött hozzád” — összeszedte erejét, és kiült az ágy szélére.
3Amikor bement hozzá, azt mondta neki: „A mindenható Isten megjelent nekem Lúzában, amely Kánaán földjén van, és megáldott engem.
4Azt mondta: ‘Megszaporítalak és megsokasítalak, és népek seregévé teszlek. Neked és utódaidnak adom majd ezt a földet örökös birtokul.’
5Azért tehát a két fiad, aki neked Egyiptomban született, mielőtt idejöttem hozzád, legyen az enyém: Efraimot és Manasszét számítsák éppúgy az enyémnek, mint akár Rúbent és Simeont.
6A többiek azonban, akiket utánuk nemzel, a tieid legyenek, és testvéreik nevét viseljék birtokaikban.
7Amikor ugyanis visszatértem Paddanból, Ráchel, a te anyád, meghalt az úton, Kánaán földjén. Efratához közeledtem akkor, és eltemettem őt az efratai — másik nevén a betlehemi — út mentén.”
8Amikor Izrael meglátta József fiait, megkérdezte tőle: „Kik ezek?”
9Ő így felelt: „A fiaim, akiket itt adott nekem Isten.” Azt mondta erre: „Vezesd csak őket ide hozzám, hadd áldjam meg őket!” —
10Elhomályosodott ugyanis Izrael szeme a késő öregségtől, így nem látott tisztán. — Odavitte tehát hozzá őket, ő pedig megcsókolta és megölelte őket.
11Aztán ezt mondta a fiának: „Nem fosztottak meg látásodtól, sőt Isten még utódodat is megmutatta nekem!”
12József erre elvette őket az apja öléből, és földig borult.
13Aztán Efraimot a maga jobbjára, azaz Izrael balkeze elé, Manasszét meg a maga baljára, azaz apjának jobb keze elé állította, és mindkettőjüket odavezette hozzá.
14Erre ő kinyújtotta jobbkezét, és Efraimnak, a fiatalabb testvérnek a fejére tette, a balkezét pedig Manasszénak, az idősebbnek a fejére, kezeit keresztbe téve.
15Aztán megáldotta Jákob Józsefet ezekkel a szavakkal: „Isten, akinek színe előtt jártak atyáim, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt ifjúságomtól kezdve mind a mai napig,
16az angyal, aki megszabadított engem minden bajtól, áldja meg ezeket a gyermekeket, szálljon át rájuk az én nevem, atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak a neve, és növekedjenek sokasággá a földön!”
17Amikor azonban József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszul esett ez neki. Megfogta tehát apja kezét, le akarta venni Efraim fejéről, és áttenni Manassze fejére.
18Közben azt mondta apjának: „Nem jó ez így, atyám, mert ez az elsőszülött, ennek a fejére tedd a jobbkezedet!”
19Ő azonban ellenállt neki, és azt mondta: „Tudom, fiam, tudom! Ez is több néppé lesz, meg is sokasodik, de a kisebb testvére nagyobb lesz nála, s annak utódja sok nemzetté növekszik.”
20Aztán megáldotta őket, és azt mondta: „Tebenned nyerjen áldást Izrael! Hadd mondják: ‘Úgy cselekedjék veled Isten, mint Efraimmal és mint Manasszéval!’” Efraimot tehát Manassze elé helyezte.
21Józsefnek, a fiának pedig azt mondta: „Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyáitok földjére.
22Adok neked ott egy részt a testvéreidén kívül: azt, amelyet kardommal és íjammal vettem el az amoriták kezéből.”