Genesis 24
1 Ábrahám, akit az Úr mindennel megáldott, öreg és élemedett korú volt már.
2 Akkor Ábrahám azt mondta háza legöregebb szolgájának, aki gondját viselte mindenének, amije volt: „Tedd a kezedet az ágyékom alá,
3 hadd eskesselek meg az Úrra, az ég és föld Istenére, hogy nem veszel fiamnak feleséget a kánaániak lányai közül, akik között lakom,
4 hanem elmégy az én földemre és az én rokonságomhoz, s onnan veszel feleséget fiamnak, Izsáknak!”
5 A szolga azt felelte: „Hátha nem akar az a lány eljönni velem erre a földre? Vigyem vissza akkor a fiadat arra a helyre, ahonnan kijöttél?”
6 Ábrahám erre így szólt: „Őrizkedj attól, hogy valaha is visszavidd a fiamat oda!
7 Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és szülőföldemről, aki szólt hozzám, és megesküdött nekem, azt mondta: ‘Ivadékodnak adom majd ezt a földet!’ — Ő elküldi majd angyalát előtted, s kapsz onnan feleséget a fiamnak.
8 Ha azonban a lány nem akar követni téged, nem kötelez ez az eskü. A fiamat azonban ne vidd vissza oda!”
9 Erre a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak az ágyéka alá, és megesküdött neki erre a dologra.
10 A szolga vett azután tíz tevét ura csordájából, vitt magával mindenféle javaiból, aztán elindult, elment, és eljutott Arám Naharaimba, Náchor városához.
11 Miután pedig letelepítette a tevéket a városon kívül, a kút mellett, estefelé, olyan időtájban, amikor az asszonyok vizet meríteni járnak, így szólt:
12 „Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, esedezem, jöjj ma segítségemre, és cselekedj irgalmasságot a gazdámmal, Ábrahámmal!
13 Íme, itt állok a víz forrása mellett, s ki fognak jönni e város lakóinak lányai vizet meríteni.
14 Add tehát, hogy az a lány, aki, ha azt mondom neki: ‘Döntsd meg korsódat, hadd igyam’, azt válaszolja: ‘Igyál, sőt a tevéidet is megitatom’ — az legyen az, akit szolgádnak, Izsáknak rendeltél, s erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal!”
15 Még be sem fejezte magában ezeket a szavakat, amikor íme, korsóval a vállán kijött Rebekka, annak a Bátuelnek a lánya, akit Melka, Náchornak, Ábrahám fivérének a felesége szült.
16 A lány igen szép volt, még szűz, férfit nem ismert. Lement a forráshoz, telemerítette korsóját, és feljött.
17 A szolga ekkor eléje szaladt, és így szólt: „Adj egy kis vizet innom a korsódból!”
18 A lány azt felelte: „Igyál, uram!” Azzal gyorsan leeresztette korsóját karjára, s inni adott neki.
19 Amikor aztán ivott, hozzátette: „Sőt tevéidnek is merítek vizet, amíg eleget nem isznak!”
20 Ki is öntötte korsóját az itatóba, visszafutott a kúthoz, hogy vizet merítsen. Merített, és adott valamennyi tevének.
21 A szolga csak hallgatagon nézte, mert meg akarta tudni, szerencséssé tette-e az Úr az ő útját, vagy sem.
22 Amikor aztán ittak a tevék, a férfi elővett két aranyfüggőt, amely fél sékelt nyomott, s ugyanannyi karkötőt, amelynek a súlya tíz sékel volt.
23 Aztán megkérdezte: „Kinek a lánya vagy? Mondd csak nekem, van-e atyád házában hely megszállni?”
24 Az így felelt: „Melka fiának, akit Náchornak szült, Bátuelnek a lánya vagyok.”
25 Majd hozzátette: „Alom meg széna igen sok van nálunk, hely is van bővében megszállni.”
26 A férfi erre meghajtotta magát, leborult az Úr előtt,
27 és azt mondta: „Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét gazdámtól, sőt, egyenesen gazdám testvérének házába vezérelt utamon!”
28 Elfutott erre a lány, s hírül vitte anyja házának mindazt, amit hallott.
29 Volt pedig Rebekkának egy fivére, akit Lábánnak hívtak; ő sietve kiment ahhoz az emberhez, oda, ahol a forrás volt.
30 Amikor ugyanis látta a függőket és testvére kezén a karkötőket, s hallotta mindazokat a szavakat, amelyekkel az elbeszélte: „Ezt és ezt mondta nékem az az ember” — kiment ahhoz az emberhez, aki a tevék mellett álldogált a vízforrásnál,
31 és azt mondta neki: „Gyere be, áldottja az Úrnak! Miért álldogálsz idekinn? Elkészítettem a házat és a tevéknek a helyet!”
32 Azzal bevezette a szállásra, leszedte a szerszámot a tevékről, és almot meg szénát adott a tevéknek, valamint vizet, hogy ő meg emberei, akik vele jöttek, megmoshassák lábukat.
33 Aztán ennivalót tett eléje. Ő azonban így szólt: „Nem eszem, amíg el nem mondom mondandómat!” Azt felelte neki: „Mondd hát el!”
34 Erre ő így szólt: „Ábrahám szolgája vagyok.
35 Igen megáldotta az Úr az én uramat, úgyhogy naggyá vált: adott neki juhot, marhát, ezüstöt, aranyat, rabszolgát, szolgálót, tevét és szamarat.
36 Sára meg, a gazdám felesége öregkorában fiút szült uramnak, és ő neki adta mindenét, amije volt.
37 Engem pedig megesketett az én uram, és azt mondta: ‘Ne végy feleséget fiamnak a kánaániak lányai közül, akiknek a földjén lakom.
38 Menj el atyám házához, és a rokonságomból végy feleséget fiamnak!’
39 Azt feleltem erre a gazdámnak: Hátha nem akar a lány eljönni velem?
40 Ő azt mondta: ‘Az Úr, akinek színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, ő vezérli utadat, és kapsz feleséget fiamnak rokonságomból és atyám házából.
41 Ha elmégy rokonaimhoz, és nem adnak neked, akkor mentes leszel átkomtól.’
42 Eljöttem tehát ma ehhez a vízforráshoz, és azt mondtam: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, ha eddig vezérelted utamat, amelyen most járok —
43 íme, itt állok a vízforrás mellett —, add, hogy az a leány, aki kijön vizet meríteni, és azt hallja tőlem: Adj egy kis vizet innom a korsódból,
44 azt mondja majd nekem: ‘Igyál csak, és a tevéidnek is merítek’ — az legyen az az asszony, akit az Úr az én uram fiának rendelt!
45 És amíg csöndben ezeket forgattam magamban, megjelent Rebekka. Odajött, korsó volt a vállán, lement a forráshoz és vizet merített. Én pedig megszólítottam: Adj egy kicsit innom!
46 Ő sietve leeresztette válláról a korsót, és azt mondta nekem: ‘Igyál csak, és a tevéidet is megitatom!’ Ittam, és ő megitatta a tevéket is.
47 Erre megkérdeztem: Kinek a lánya vagy? Azt felelte: ‘Bátuel lánya vagyok, Náchornak azé a fiáé, akit Melka szült neki.’ Erre a függőket rátéve felékesítettem az arcát, karjára pedig ráhúztam a karkötőket.
48 Aztán arcra borultam az Úr előtt, és áldottam az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy uram testvérének lányát vigyem feleségül a fiának.
49 Azért tehát, ha irgalmat és hűséget akartok cselekedni urammal, adjátok tudtomra; ha pedig mást akartok, mondjátok meg azt is, hadd menjek jobbra vagy balra!”
50 Azt felelte erre Lábán és Bátuel: „Az Úrtól való ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.
51 Itt van Rebekka előtted: vedd és menj, legyen felesége urad fiának, ahogy az Úr szólt.”
52 Amikor Ábrahám szolgája meghallotta ezt, leborult, és földig hajtotta magát az Úr előtt.
53 Aztán ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat vett elő, és odaadta Rebekkának ajándékba; a fivérének és anyjának is adott ajándékot.
54 Lakomához kezdtek, ettek és ittak mindnyájan, aztán lepihentek ott. Reggel aztán felkelt a szolga, és így szólt: „Bocsássatok el engem, hadd menjek el uramhoz!”
55 A lány testvére és anyja azt felelték: „Maradjon a lány még legalább tíz napig nálunk, azután hadd menjen!” —
56 „Ne tartóztassatok fel — mondta erre a szolga —, hisz az Úr vezérelte utamat! Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz!”
57 Erre ők azt felelték: „Hívjuk ide a lányt, kérdezzük meg az ő akaratát!”
58 Hívatták, s amikor odajött, megkérdezték tőle: „El akarsz-e menni ezzel az emberrel?” Ő azt válaszolta: „Megyek!”
59 Elbocsátották tehát Rebekkát, a nővérüket, és a dajkáját, Ábrahám szolgáját, valamint a kísérőit.
60 Jó szerencsét kívántak nővérüknek, és ezt mondták neki: „Nővérünk, szaporodjál ezerszer ezerre, s legyenek utódodé ellenségeinek kapui!”
61 Erre Rebekka és a szolgálólányai felszálltak a tevékre, és követték a férfit, a szolga pedig fogta Rebekkát, és elment.
62 Izsák eközben megérkezett Lahai-Rói kútjának vidékéről, és a Negeb földjén lakott.
63 Mivel a nap alkonyatra hajlott már, kiment busongani a mezőre. Amikor azonban felemelte szemét, látta, hogy tevék jönnek a távolban.
64 Rebekka is felemelte szemét, és meglátta Izsákot. Erre leszállt a tevéről,
65 és megkérdezte a szolgától: „Ki az az ember, aki jön elénk a mezőn?” A szolga azt felelte neki: „Ő az én uram!” Erre a lány hamar fogta a fátylát, és befödte magát.
66 A szolga aztán elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett,
67 az pedig bevitte Rebekkát anyjának, Sárának sátrába. Feleségül vette, és annyira megszerette, hogy megvigasztalódott fájdalmától, amelyet anyja halála miatt érzett.