Genesis 22
1 Miután mindezek megtörténtek, Isten próbára tette Ábrahámot. Megszólította őt: „Ábrahám!” Ő azt felelte: „Itt vagyok!”
2 Isten akkor azt mondta neki: „Vedd egyszülött fiadat, Izsákok, akit szeretsz, és menj el a Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked!”
3 Erre Ábrahám kora reggel felkelt, megnyergelte szamarát, maga mellé vette két szolgáját és a fiát, Izsákot, s miután fát hasogatott az egészen elégő áldozathoz, elindult arra a helyre, amelyet Isten mondott neki.
4 A harmadik napon, amikor felemelte szemét, meglátta azt a helyet a távolban.
5 Azt mondta erre szolgáinak: „Várjatok itt a szamárral; én meg a gyermek elmegyünk amoda, s miután imádkoztunk, visszatérünk hozzátok!”
6 Vette tehát az egészen elégő áldozathoz való fát, feltette a fiára, Izsákra, ő pedig a tüzet és a kardot vitte a kezében. Amint így ketten együtt mentek,
7 azt mondta Izsák az apjának, Ábrahámnak: „Apám!” Ő válaszolt: „Mit akarsz, fiam?” „Íme — mondta a fiú —, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat?”
8 Ábrahám azt felelte: „Fiam, Isten majd gondoskodik magának egészen elégő áldozatról!” Így mentek ketten együtt,
9 míg végül eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mutatott neki. Ábrahám oltárt épített ott, elrendezte rajta a fát, s miután megkötözte a fiát, Izsákot, feltette az oltárra, a farakásra.
10 Aztán Ábrahám kinyújtotta kezét, és megfogta a kardot, hogy feláldozza a fiát.
11 De íme, az Úr angyala kiáltott a mennyből, és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” Ő azt felelte: „Itt vagyok!”
12 Azt mondta erre neki: „Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit! Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél!”
13 Erre Ábrahám felemelte a szemét, s meglátott maga mögött egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Elhozta, és a fia helyett azt áldozta fel egészen elégő áldozatul.
14 Annak a helynek ezért ezt a nevet adta: „Az Úr gondoskodik!” Azért mondják mindmáig: „A hegyen majd gondoskodik az Úr!”
15 Majd másodszor is megszólította az Úr angyala Ábrahámot a mennyből, és azt mondta:
16 „Önmagamra esküszöm — mondja az Úr —, hogy mivel ezt megtetted, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél,
17 megáldalak, és megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét: utódod birtokolni fogja ellenségeinek kapuit,
18 és a te utódodban nyer áldást a föld minden népe, mivel engedelmeskedtél szavamnak!”
19 Erre Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és elmentek együtt Beersebába; Ábrahám ezután Beersebában lakott.
20 Miután ezek így végbementek, hírül hozták Ábrahámnak, hogy Melka szintén szült fiakat Náchornak, a fivérének:
21 Húszt, az elsőszülöttet, Búzt, ennek öccsét, továbbá Kámuelt, Arám atyját,
22 Kászedet, Azáut, valamint Feldást, Jedláfot
23 és Bátuelt, akitől Rebekka született: ezt a nyolcat szülte Melka Náchornak, Ábrahám fivérének.
24 Mellékfelesége pedig, akit Reumának hívtak, Tábét, Gáhámot, Táhást és Maákát szülte.