1Sárai pedig, Ábrám felesége nem szült neki gyermeket. Volt azonban neki egy egyiptomi rabszolganője, név szerint Hágár.
2Azt mondta Sárai Ábrámnak: „Íme, az én méhemet bezárta az Úr, hogy ne szüljek. Menj be hát a szolgálómhoz, hátha legalább az ő révén nyerek gyermeket!” Ábrám hallgatott Sárai szavára.
3Ő tehát vette Hágárt, az egyiptomi rabszolganőjét, tíz esztendővel azután, hogy Kánaán földjén megtelepedtek, és feleségül adta a férjének.
4Ábrám pedig bement Hágárhoz. Hágár, amikor látta, hogy fogant, lenézte asszonyát.
5Azt mondta erre Sárai Ábrámnak: „Igaztalanul jársz el velem! Én adtam öledbe a szolgálómat, s az, mióta látja, hogy fogant, lenéz engem. Ítéljen az Úr közöttem és közötted!”
6Ábrám azt felelte neki: „Íme, kezedben van szolgálód, tégy vele, ahogy tetszik.” Erre Sárai úgy megsanyargatta, hogy az megszökött.
7Amikor az Úr angyala így találta őt a pusztában, annál a vízforrásnál, amely a Súr felé vivő úton van,
8így szólt hozzá: „Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?” Ő azt felelte: „Az úrnőm, Sárai színe elől menekülök.”
9Az Úr angyala erre azt mondta neki: „Térj vissza úrnődhöz, s alázd meg magad a keze alatt!”
10Majd így folytatta az Úr angyala: „Úgy megsokasítom utódodat, hogy sokasága miatt meg sem lehet majd számlálni!”
11Azután pedig így szólt az Úr angyala: „Íme, fogantál, s fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert meghallotta az Úr nyomorúságodat.
12Vadszamárhoz lesz hasonló: kezet emel mindenkire, s rá is kezet emel mindenki. Valamennyi testvérével szemben veri fel majd sátrait.”
13Erre ő ezt a nevet adta az Úrnak, aki vele beszélt: „Te vagy az Isten, aki láttál engem!” Azt mondta ugyanis: „Valóban itt néztem az után, aki látott engem.”
14Ezért a kútnak ezt a nevet adta: Annak a kútja, aki él, és látott engem. Ez Kádes és Bárád között van.
15Hágár fiút szült Ábrámnak, ő pedig Izmaelnek nevezte fiát, akit Hágár szült neki.
16Nyolcvanhat esztendős volt Ábrám, amikor Hágár megszülte neki Izmaelt.