Ezekiel 9
1 És hallottam, amint nagy hanggal kiáltotta: „Elérkezett a város bűnhődése! Mindenki tartsa kezében öldöklő fegyverét!”
2 És íme, hat férfi jött az úton az észak felé néző felső kapu felől; mindegyikük kezében pusztító eszköz volt. Az egyik férfi közülük gyolcsba volt öltözve, és írószer volt az oldalán. Beléptek és megálltak az ércoltárnál.
3 Ekkor Izrael Urának dicsősége elszállt a kerubról, amely felett volt, a ház küszöbéhez, és hívta a gyolcsba öltözött férfit, akinek írószer volt az oldalán.
4 Azt mondta neki az Úr: „Járd be Jeruzsálem városát és jelöld meg tau-betűvel a férfiak homlokát, akik siránkoznak és bánkódnak mindazon utálatosság miatt, ami benne történik!”
5 És hallottam, amint azt mondta nekik: „Menjetek keresztül a városon, kövessétek őt és öldököljetek; szemetek ne irgalmazzon, ne könyörüljetek;
6 öreget és ifjút, szüzet, kisdedet és asszonyt öljetek meg irgalmatlanul, de senkit se öljetek meg, akin tau-t láttok. A szentélyemnél kezdjétek!” Megkezdték tehát az idős férfiakon, akik a ház előtt voltak.
7 Azt mondta nekik: „Rajta! Fertőzzétek meg a házat és töltsétek meg megöltekkel az udvarokat!” Azok kimentek és megölték a város lakóit.
8 Mikor aztán véget ért az öldöklés, csak én maradtam meg. Erre arcra borultam és hangosan kiáltottam: „Jaj, Úr Isten! Hát megsemmisíted-e Izrael minden maradékát, amikor kiöntöd haragodat Jeruzsálemre?”
9 Ő azt felelte nekem: „Igen nagy Izrael és Júda házának gonoszsága; az ország tele van vérrel, s a város tele van pártütéssel, mert így beszélnek: ‘Az Úr elhagyta az országot!’ és: ‘Nem lát az Úr!’
10 Tehát az én szemem sem irgalmaz és én sem könyörülök; útjuk terhét fejükre térítem vissza!”
11 Akkor íme, a gyolcsba öltözött férfi, akinek írószer volt az oldalán, azt mondta: „Úgy tettem, amint megparancsoltad nekem.”