1Te pedig kezdj gyászéneket Izrael fejedelmeiről,
2és mondd: Mi volt az anyád? Nőstényoroszlán az oroszlánok között. Oroszlánkölykök között nevelte fel kicsinyeit.
3Felnevelt egyet oroszlánkölykei közül, és az oroszlánná lett; megtanult prédát szerezni, és embert felfalni.
4Hallottak róla a nemzetek, a vermükben elfogták, és láncra verve Egyiptom földjére vitték.
5Amikor pedig látta, hogy erőtlenné lett és reménysége odaveszett: vett egyet oroszlánkölykei közül, és oroszlánná tette meg;
6Ez kevélyen járt-kelt az oroszlánok között, és oroszlánná lett; megtanult prédát szerezni és embereket felfalni;
7Megtanult özvegységre juttatni, és városaikat elpusztítani. Megborzadt a föld s ami azt betöltötte, ordításának hangjától.
8Akkor összegyűltek ellene a nemzetek tartományaikból mindenfelől, és kivetették rá hálójukat; a vermükben elfogták.
9Ketrecbe tették, láncra verve elvitték Babilon királyához, és börtönre vetették, hogy szava ne legyen többé hallható Izrael hegyein.
10Olyan volt anyád, mint szőlődben a szőlőtő, víz mellé ültetve; gyümölcse és lombja jól tenyészett a sok víztől.
11Erős hajtása kormánypálcává lett, magas lett a növése a lombok között; és szembe ötlött magasságával sok venyigéje közepette.
12De kitépték haragjukban s a földre vetették; a forró szél elszárította gyümölcseit, s azok elfonnyadtak; elszáradtak erős hajtásai, tűz emésztette meg őket.
13Most pedig, hogy átültették a sivatagba, járatlan és kietlen földbe;
14tűz gyúlt ki venyigéinek hajtásából, mely megemésztette gyümölcsét; és nem maradt rajta erős hajtás, sem kormánypálca.” Gyászének ez, és gyászénekké lett.