1Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
2„Emberfia, különb-e valamivel a szőlőtőke fája a többi fánál, a venyige, mely az erdő fái között van?
3Vajon vesznek-e belőle fát, hogy valami tárgyat készítsenek? Vagy csinálnak-e belőle cöveket, hogy rajta bármilyen holmi függjön?
4Íme, a tűznek adják eledelül! S ha mindkét végét megemésztette a tűz, és közepe is hamuvá lett, vajon alkalmas lesz-e bármire is?
5Még amikor ép volt is, akkor sem lehetett belőle csinálni semmit sem; mennyivel kevésbé lehet belőle csinálni valamit, amikor a tűz megemésztette és megégette?
6Ezért így szól az Úr Isten: amint a szőlővesszőt az erdő fái közül tűznek adtam át, hogy az megeméssze, úgy adom át majd Jeruzsálem lakóit:
7ellenük fordítom arcomat; kimenekülnek a tűzből, de a tűz emészti meg majd őket. S ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor arcomat ellenük fordítom,
8Az országot úttalan pusztasággá teszem, mert lázadók voltak” — mondja az Úr Isten.