Ezekiel 12
1 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
2 „Emberfia, te az ellenszegülő ház közepén laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, de nem látnak, és van fülük, hogy halljanak, de nem hallanak, mert ellenszegülő ház ez!
3 Ezért te, emberfia, készülj fel holmiddal az elköltözésre és költözködj előttük nappal; költözködj el szemük láttára lakóhelyedről más helyre; hátha felfigyelnek erre, mert ellenszegülő ház ez!
4 Vidd ki a holmidat nappal, a szemük láttára, mint költözködéskor, te pedig menj ki előttük este, amint kimegy, aki költözködik.
5 A szemük előtt törd át magadnak a falat, és azon keresztül menj ki;
6 a szemük láttára vitesd ki magadat vállon, sötétben vitesd ki magadat; arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert csodálatos jelül adtalak téged Izrael házának.”
7 Úgy cselekedtem tehát, amint az Úr megparancsolta nekem; a holmimat, mint valami költözködési holmit, kivittem nappal, este pedig kezemmel áttörtem magamnak a falat s a sötétben kimentem; vállon vitettem ki magamat a szemük láttára.
8 Reggel pedig az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
9 „Emberfia, ugye így szólt hozzád Izrael háza, az ellenszegülő ház: ‘Mit csinálsz?’
10 Mondd tehát nekik: Így szól az Úr Isten: Jeruzsálem fejedelmére vonatkozik ez a fenyegető jövendölés és Izraelnek egész, ott lévő házára.
11 Mondd tehát: Én csodálatos jel vagyok számotokra. Amint én cselekedtem, úgy történik majd velük: számkivetésbe és fogságba mennek.
12 A vezért pedig, aki köztük van, vállukon viszik majd ki. Sötétben megy ki; áttörik a falat, hogy kivigyék őt. Az arcát befödi, hogy szemével ne lássa az országot.
13 Én pedig kiterjesztem rá hálómat és megfogom varsámban; és elviszem Babilonba, a káldeaiak földjére, de nem látja meg azt; ott hal majd meg.
14 Mindazokat pedig, akik körülötte vannak: a testőrségét és a seregeit szétszórom a szél minden irányába és kardot rántok rájuk.
15 S ők megtudják majd, hogy én vagyok az Úr, amikor szétszórom őket a nemzetek közé és elszélesztem őket az országokba.
16 De megkímélek közülük néhány férfit a kardtól, az éhínségtől és a döghaláltól, hogy elbeszéljék minden gonoszságukat a nemzetek között, amelyek közé elmennek; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!”
17 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
18 „Emberfia, kenyeredet remegéssel edd, és a vizedet is sietve és bánatosan igyad.
19 Ezt mondd az ország népének: Így szól az Úr Isten azokhoz, akik Jeruzsálemben, Izrael földjén laknak: Kenyerüket majd aggodalommal eszik és vizüket rémülettel isszák, mert a népes ország pusztává lesz mindazok gonoszsága miatt, akik rajta laknak.
20 A most lakott városok romokká lesznek és az ország elhagyottá; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
21 Az Úr azután ezt a szózatot intézte hozzám:
22 Emberfia, mi az a szóbeszéd köztetek Izrael földjén, hogy így szólnak: ‘Hosszúra nyúlnak a napok és semmis lesz minden látomás!’
23 Mondd tehát nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Véget vetek ennek a szóbeszédnek, és nem mondjátok azt majd többé Izrael-szerte. Mondd nekik, hogy közel vannak a napok, és minden látomás megvalósul.
24 Mert nem lesz többé semmiféle hazug látomás, sem csalárd jóslás Izrael fiai között.
25 Mert én, az Úr, szólok, és amely igét kimondok, az megvalósul; nem késik tovább, hanem a ti napjaitokban, te ellenszegülő ház, mondom ki az igét és cselekszem meg azt” — mondja az Úr Isten.
26 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
27 „Emberfia, íme, Izrael háza így szól: ‘Sok napra szól az a látomás, amelyet ez a próféta lát, és hosszú időkre jövendöl!’
28 Mondd ezért nekik: Így szól az Úr Isten: Semmiféle beszédem sem késik tovább; az ige, amelyet kimondok, beteljesedik” — mondja az Úr Isten.