1Aztán így szólt az Úr Mózeshez:
2„Íme, név szerint meghívtam Bezeleélt, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának a fiát.
3Eltöltöttem Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára,
4mindannak kigondolására, amit csak alkotni lehet aranyból, ezüstből, rézből,
5márványból, drágakövekből és mindenféle fából.
6Egyszersmind társul adtam mellé Oliábot, a Dán törzséből való Ahiszámek fiát. Bölcsességet adtam minden műértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit neked parancsoltam:
7a szövetség sátrát, a bizonyság ládáját, az e fölé való kegyelemtáblát, a sátor minden eszközét,
8az asztalt és eszközeit, a színarany mécstartót és eszközeit, a füstölőszer oltárát,
9valamint az egészen elégő áldozatét és minden eszközüket, a medencét és talapzatát,
10a szent ruhákat Áronnak, a papnak és fiainak szolgálatához, hogy gyakorolhassák szent tisztüket,
11a kenet olaját és a fűszerekből készült füstölőszert a szentély számára: mindent tegyenek meg, amit parancsoltam neked.”
12Végül így szólt az Úr Mózeshez:
13„Szólj majd Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Vigyázzatok, hogy szombatomat megtartsátok, mert jel az közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy tudjátok, hogy én, az Úr szentséget kívánok tőletek.
14Tartsátok meg szombatomat, mert szent az nektek. Aki megszentségteleníti, halállal lakoljon, s aki dolgozik rajta, irtassék ki népéből.
15Hat napon dolgozzatok: a hetediken szombat van, szent nyugalom az Úr tiszteletére. Mindaz, aki munkát végez azon a napon, halállal lakoljon.
16Tartsák meg Izrael fiai a szombatot, és üljék meg nemzedékről nemzedékre. Örök szövetség az
17közöttem és Izrael fiai között. Örök jel az, mert hat nap alatt alkotta az Úr a mennyet és a földet, és hetednapra felhagyott a munkával.”
18Amikor a Sínai hegyen befejezte ezeket a szavakat, az Úr átadta Mózesnek a bizonyságnak Isten ujjával megírt két kőtábláját.