1Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: „Még egy csapással sújtom a fáraót és Egyiptomot, arra aztán elenged titeket, sőt kényszerít, hogy kimenjetek.
2Mondd tehát az egész népnek, hogy kérjenek a férfiak a barátaiktól, az asszonyok a szomszédasszonyaiktól ezüst- és aranyholmikat!
3Az Úr majd kedvessé teszi népét az egyiptomiak előtt!” Maga Mózes is igen nagytekintélyű ember volt Egyiptom földjén a fáraó szolgái és az egész nép előtt.
4Aztán így szólt Mózes: „Ezt üzeni az Úr: Éjfélkor kimegyek Egyiptomba,
5és meghal minden elsőszülött az egyiptomiak földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a kézimalomnál levő rabszolganő elsőszülöttjéig, és az állatok minden elsőszülöttje is.
6Olyan nagy jajgatás lesz akkor Egyiptom egész földjén, amilyen sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz.
7Izraelnek azonban egyetlen fiánál sem fog üvölteni a kutya sem ember, sem állat miatt, hogy megtudjátok, milyen csodálatosan különbséget tesz az Úr az egyiptomiak és Izrael között!
8Akkor majd leereszkednek hozzám ezek a szolgáid mindnyájan, leborulnak előttem, és azt mondják: ‘Vonulj ki az egész néppel, amely követ téged!’ Akkor aztán kivonulunk!” És nagy haraggal kiment a fáraó elől.
9Megmondta az Úr Mózesnek: „A fáraó nem fog hallgatni rátok, hogy sok jel történjék Egyiptom földjén.”
10Mózes és Áron végbe is vitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el földjéről Izrael fiait.