Esther 7
1 Elment tehát a király és Ámán, hogy lakomát üljön a királynéval.
2 Így szólt hozzá a király a második napon, amikor már felhevült a bortól: „Mi a kérésed, Eszter, hogy teljesüljön neked, mit kívánsz? Ha mindjárt országom felét kéred is, megkapod.”
3 Ő erre így felelt neki: „Ha kedvet találtam előtted, ó király, és úgy tetszik neked, ajándékozz meg életemmel, amelyért könyörgök, és népemmel, amelyért esdeklek.
4 Eladtak ugyanis bennünket, engem, meg népemet, hogy letiporjanak, megfojtsanak minket és elpusztuljunk. De még ha rabszolgának, vagy rabszolganőnek adnának el: hallgatnék, mert a csapás nem volna méltó arra, hogy terheljem vele a királyt.”
5 Artaxerxész király feleletképpen kérdezte: „Ki az az illető és hol van, aki ezt tenni merészeli?”
6 Eszter így felelt: „Ellenségünk és rosszakarónk ez a gonosz Ámán.” Amint ő ezt meghallotta, megdermedt a király és királyné előtt.
7 A király haragjában fölkelt és kiment a lakoma terméből a palota kertjébe. Ámán is felállt, hogy Eszter királynénál életéért könyörögjön, tudta ugyanis, hogy rossz dolog vár rá a király részéről.
8 Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. A király így szólt: „A királynén is erőszakot akar elkövetni, az én jelenlétemben, saját házamban?” Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát.
9 Harbona, az egyik az eunuchok közül, akik a királynál szolgáltak, így szólt: „Íme, ott áll Ámán házában az ötven könyök magasságú bitófa, amelyet Mardókeus számára készített, aki pedig a király érdekében szólt.” A király megparancsolta neki: „Akasszátok rá!”
10 Fölakasztották tehát Ámánt a bitófára, amelyet Mardókeusnak készített, s erre lelohadt a király haragja.