1Jobb a jó név az illatos olajnál, s a halál napja a születés napjánál.
2Jobb a gyásznak házába menni, mint a lakoma házába térni, mert az minden embert a közös végre figyelmeztet, s az élő ott megszívleli a jövőt.
3Jobb a komorság a nevetésnél, mert az arc szomorúságától javul a bűnös lelke.
4Ott a bölcsek szíve, ahol gyász van, a balgák szíve pedig ott, ahol öröm lakik.
5Jobb a bölcsnek feddését hallani, mint a hízelgő balgák énekét hallgatni.
6Mert amilyen az égő tövis ropogása az edény alatt, olyan az oktalan kacagása! Ez is csak hiúság!
7A zsarolás a bölcset balgává teszi, s az ajándék megrontja a szívet.
8„Jobb a dolog vége az elejénél, jobb a türelmes a kevélynél.”
9Ne légy hirtelen a bosszúságra, mert a bosszúság a balgák keblében lakik.
10Ne mondd: „Miért van az, hogy azelőtt jobb idők jártak, mint most?” Mert balga az ilyen kérdés!
11Jobb a bölcsesség a vagyonnál, és nagyobb előny azoknak, akik a napot látják.
12Mert amint megoltalmaz a bölcsesség, ugyanúgy megoltalmaz a pénz is; a tudomány és a bölcsesség mégis hasznosabb, mert életet ad a birtokosának.
13Szemléld Isten művét, hogy senki sem tudja egyenessé tenni, amit görbének alkotott!
14A jólét napjain élvezd a jót, a balsors napján pedig gondold meg, hogy ezt is, mint azt, Isten alkotta, azért, hogy az embernek ne lehessen jogos panasza ellene.
15Hívságos napjaim folyamán ezeket is láttam: Van igaz ember, aki igazvolta mellett is tönkremegy, és van bűnös, aki gonoszsága mellett is sokáig él.
16Ne akarj túlságosan igaz és a kelleténél bölcsebb lenni, hogy balgává ne légy!
17Ne légy szerfelett gonosz, és ne légy ostoba, hogy meg ne halj időd előtt!
18Jó, ha megőrzöd, amid van; de a többiről se vedd le kezedet, mert aki féli Istent, nem hanyagol el semmit.
19A bölcsesség több erőt ad a bölcsnek, mint a város tíz hatalmassága.
20Mert nincs a földön igaz ember, aki jót tenne, és ne vétkeznék.
21Ne is ügyelj minden szóbeszédre, hogy meg ne halld, hogyan átkoz téged a szolgád,
22hiszen magadban jól tudod, hogy te is gyakran átkoztál másokat.
23Mindezt megtapasztaltam bölcsességben, s azt mondtam: „Bölcs akarok lenni!” De a bölcsesség messzire távozott tőlem,
24még messzebbre, mint azelőtt volt, mert igencsak mély az! Ki tudná megtalálni?
25Mindent megvizsgáltam elmémmel, hogy megismerjem, kikémleljem, hogy felkeressem a bölcsességet és a tudást, és hogy felismerjem a balga gonoszságát és a dőrék tévelygését.
26Úgy találtam, hogy még a halálnál is keserűbb az asszony, aki olyan, mint a vadász csapdája: háló a szíve, karjai bilincsek. Aki Isten előtt kedves, megmenekül tőle, a bűnös azonban beleakad.
27Lám, ezt találtam, mondja a Prédikátor, amikor az egyik dolgot a másikkal összevetettem, hogy eljussak a tudáshoz,
28amelyet lelkem folyton keresett, de meg nem talált: Embert ezer között egyet találtam, de asszonyt ugyanannyi között egyet sem találtam!
29Csak azt találtam, hogy Isten az embert igaznak alkotta, de az beleártotta magát mindenféle mesterkedésbe.