1Ez az az áldás, mellyel Mózes, Isten embere, halála előtt megáldotta Izrael fiait.
2Azt mondta: „Eljött az Úr a Sínairól, elénk támadt a Szeírről, megjelent a Párán hegyről, s megérkezett Meribat-Kádesbe, dél felől, Asdótba.
3A népeket szerette, kezében van minden szentje, s akik lábához közelednek, tanításában részesülnek.
4Törvényt adott nekünk Mózes által, örökségül Jákob sokaságának,
5királya lett az Igaznak, amikor egybegyűltek a nép fejei, egybe Izraelnek törzsei.”
6„Éljen Rúben, s ki ne haljon kisszámúvá ne apadjon.”
7Júda áldása a következő volt: „Hallgasd meg, Uram, Júda szavát, juttasd el őt népéhez. Kezei küzdenek majd érte, ellenségei ellen megsegíti!”
8Lévire vonatkozólag ezt mondta: „Az Urimot és Tumimot szent emberednek adtad, akit próbára tettél a kísértésnél, perbe fogtál a Pörölés vizénél.
9Aki azt mondta atyjának és anyjának: ‘Nem tudok rólatok.’ A testvéreinek: ‘Nem vagyok tekintettel rátok,’ sőt gyermekeiről sem tudott. Ők megtartották igéidet, megőrizték szövetségedet,
10rendeleteidet, ó Jákob, törvényedet, ó Izrael! Füstölőszert tesznek haragod elé s egészen elégő áldozatot oltárodra.
11Uram, áldd meg erejét, vedd kedvesen keze cselekvését, sújtsd derékon ellenségeit, hogy fel ne kelhessenek, akik gyűlölik.”
12Benjaminra vonatkozólag ezt mondta: „Ő az Úr kedveltje, biztonságban lakik majd mellette. A Magasságbeli védelmezi egész nap, s az ő vállai között nyugszik.”
13Józsefre vonatkozólag ezt mondta: „Áldja meg az Úr a földjét az ég gyümölcsével, a harmattal, az alant elterülő vízáradattal,
14nap és hold termelte gyümölcsökkel,
15az ősi hegyek csúcsának kincseivel, az örök halmok gyümölcseivel,
16s a föld termésével, bőségével. Annak az áldása, aki megjelent a csipkebokorban, szálljon József fejére, testvérei közt megkoronázott feje tetejére.
17Mint elsőszülött bikáé, olyan a szépsége, mint az orrszarvú szarvai, olyanok szarvai, széthányja velük a nemzeteket, mind a föld széléig, ilyenek Efraim sokaságai, ilyenek Manassze ezrei.”
18Zebulonra vonatkozólag ezt mondta: „Örvendj, Zebulon, kijáratodnak, és Isszakár a sátraidnak.
19Ők népeket hívnak meg a hegyre, ahol igaz áldozatokat mutatnak be. Mint a tejet, nyelik a tengerek árját s a föveny rejtett kincseit.”
20Gádra vonatkozólag ezt mondta: „Áldott Gád, mert földje terjedelmes, mint az oroszlán, leheveredett, kart és koponyát megszerzett.
21Fejedelmi helyet szemelt ki magának, mert az ő részén került sírba Izraelnek tanítója. de azért ő kitartott a nép vezérei mellett, és teljesítette az Úr igazságos parancsát s a rá vonatkozó ítéletet, elkísérve Izraelt.”
22Dánra vonatkozólag ezt mondta: „Dán fiatal oroszlán, ami kirohan Básánból szaporán.”
23Naftalira vonatkozólag ezt mondta: „Naftali bőségben fog dúslakodni, telve az Úr áldásaival, nyugatot s délt fogja bírni.”
24Áserre vonatkozólag ezt mondta: „Áldott Áser a fiúk között, kedves legyen a testvérei előtt. Mártsa a lábát olajba,
25vasból és ércből legyen a saruja. Aggkorod is olyan legyen, mint amilyen ifjúkorod!”
26„Nincs más olyan Isten, mint az Igaznak Istene, az égre száll fel a te segítőd, fenségétől szétfutnak a felhők,
27lakóhelye fent van, örökkévaló karja alant. Színed elől elűzi az ellent és azt mondja neki: ‘Pusztulj innen!’
28Biztonságban lakik majd Izrael, egymagában Jákob szemefénye, gabonának s bornak földjén, ahol harmattól párás az ég.
29Boldog vagy, Izrael, ki hasonló hozzád? Nép, amelyet oltalmaz az Úr, a te segítő pajzsod és diadalmas kardod. Hízelegni fognak neked ellenségeid s te a nyakukra hágsz.”