Bible

1 Círusznak, a perzsák királyának harmadik esztendejében Dániel, akit Baltazárnak neveztek el, kinyilatkoztatásban részesült, amely igaz dolgot és nagy háborúságot közölt; ő figyelt a dologra, és megértette a látomást. 2 Azokban a napokban én, Dániel, teljes három hétig gyászoltam; 3 jóízű kenyeret nem ettem, hús és bor nem ment be számba, és olajjal nem kentem meg magamat, amíg a teljes három hét el nem telt. 4 Az első hónap huszonnegyedik napján, amikor a nagy folyam, a Tigris mellett voltam, 5 felemeltem szememet, és íme, egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. A derekát színarany övezte, 6 teste olyan volt, mint a krizolit, az arca mint a villám fénye, a szeme mint az égő tűz, a karja és a lábszára, mint a ragyogó érc, s a szavának hangja olyan, mint a sokaság hangja. 7 Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást; azok a férfiak, akik velem voltak, semmit sem láttak, de olyan nagy félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek. 8 Amikor magamra maradtam és ezt a nagy látomást láttam, erő nem maradt bennem, az arcom elváltozott, elbágyadtam, és minden erőm odalett. 9 Mikor pedig szavának hangját hallottam, ennek hallatán rémülten arcra estem, és arcom a földhöz tapadt. 10 Akkor íme, egy kéz megérintett, a térdemre és a tenyeremre állított, 11 és azt mondta nekem: „Dániel, te kedvelt férfi, értsd meg az igéket, amelyeket hozzád intézek, és állj talpra, mert éppen most küldött Ő engem hozzád.” Mikor ezeket a szavakat mondta nekem, én remegve felálltam. 12 Ekkor így szólt hozzám: „Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, amikor szívedet arra adtad, hogy értelmet nyerj és magadat Istened színe előtt sanyargasd, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid miatt jöttem. 13 A perzsák országának fejedelme azonban huszonegy napon át az utamba állt, de íme, Mihály, a legfőbb fejedelmek egyike segítségemre jött, és én őt hagytam ott a perzsák királyánál. 14 Azért jöttem, hogy tudtodra adjam, mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás megint azokról a napokról szól.” 15 Amikor ezeket a szavakat elmondta nekem, a földre szegeztem tekintetemet és hallgattam. 16 Ekkor íme, egy emberfiához hasonló alak megérintette ajkamat, én pedig megnyitottam számat, beszélni kezdtem, és így szóltam ahhoz, aki előttem állt: „Uram! Amikor téged láttalak, az inaim elernyedtek, és semmi erő sem maradt bennem. 17 Hogyan beszélhetnék tehát én, uram szolgája, veled, uram, mikor semmi erő sem maradt bennem, és még a lélegzetem is elállt?” 18 Erre ismét megérintett engem az, aki emberhez hasonlónak látszott, megerősített, 19 és így szólt: „Ne félj, te kedvelt férfi! Béke veled! Légy erős és légy bátor!” Amikor ezt mondta nekem, erőre kaptam, és így szóltam: „Beszélj, Uram, mert megerősítettél.” 20 Ekkor így szólt: „Vajon tudod-e, miért jöttem hozzád? Íme, most visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével; aztán pedig kivonulok, s megjelenik és jön a görögök fejedelme — 21 de tudtodra adom azt, ami fel van jegyezve az igazság könyvében —; és mindezekkel szemben nincs más segítőm, mint Mihály, a ti fejedelmetek.