1Círusznak, a perzsák királyának harmadik esztendejében Dániel, akit Baltazárnak neveztek el, kinyilatkoztatásban részesült, amely igaz dolgot és nagy háborúságot közölt; ő figyelt a dologra, és megértette a látomást.
2Azokban a napokban én, Dániel, teljes három hétig gyászoltam;
3jóízű kenyeret nem ettem, hús és bor nem ment be számba, és olajjal nem kentem meg magamat, amíg a teljes három hét el nem telt.
4Az első hónap huszonnegyedik napján, amikor a nagy folyam, a Tigris mellett voltam,
5felemeltem szememet, és íme, egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. A derekát színarany övezte,
6teste olyan volt, mint a krizolit, az arca mint a villám fénye, a szeme mint az égő tűz, a karja és a lábszára, mint a ragyogó érc, s a szavának hangja olyan, mint a sokaság hangja.
7Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást; azok a férfiak, akik velem voltak, semmit sem láttak, de olyan nagy félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek.
8Amikor magamra maradtam és ezt a nagy látomást láttam, erő nem maradt bennem, az arcom elváltozott, elbágyadtam, és minden erőm odalett.
9Mikor pedig szavának hangját hallottam, ennek hallatán rémülten arcra estem, és arcom a földhöz tapadt.
10Akkor íme, egy kéz megérintett, a térdemre és a tenyeremre állított,
11és azt mondta nekem: „Dániel, te kedvelt férfi, értsd meg az igéket, amelyeket hozzád intézek, és állj talpra, mert éppen most küldött Ő engem hozzád.” Mikor ezeket a szavakat mondta nekem, én remegve felálltam.
12Ekkor így szólt hozzám: „Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, amikor szívedet arra adtad, hogy értelmet nyerj és magadat Istened színe előtt sanyargasd, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid miatt jöttem.
13A perzsák országának fejedelme azonban huszonegy napon át az utamba állt, de íme, Mihály, a legfőbb fejedelmek egyike segítségemre jött, és én őt hagytam ott a perzsák királyánál.
14Azért jöttem, hogy tudtodra adjam, mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás megint azokról a napokról szól.”
15Amikor ezeket a szavakat elmondta nekem, a földre szegeztem tekintetemet és hallgattam.
16Ekkor íme, egy emberfiához hasonló alak megérintette ajkamat, én pedig megnyitottam számat, beszélni kezdtem, és így szóltam ahhoz, aki előttem állt: „Uram! Amikor téged láttalak, az inaim elernyedtek, és semmi erő sem maradt bennem.
17Hogyan beszélhetnék tehát én, uram szolgája, veled, uram, mikor semmi erő sem maradt bennem, és még a lélegzetem is elállt?”
18Erre ismét megérintett engem az, aki emberhez hasonlónak látszott, megerősített,
19és így szólt: „Ne félj, te kedvelt férfi! Béke veled! Légy erős és légy bátor!” Amikor ezt mondta nekem, erőre kaptam, és így szóltam: „Beszélj, Uram, mert megerősítettél.”
20Ekkor így szólt: „Vajon tudod-e, miért jöttem hozzád? Íme, most visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével; aztán pedig kivonulok, s megjelenik és jön a görögök fejedelme —
21de tudtodra adom azt, ami fel van jegyezve az igazság könyvében —; és mindezekkel szemben nincs más segítőm, mint Mihály, a ti fejedelmetek.