1A következő dolgot mutatta nekem az Úr Isten: Íme, egy érett gyümölccsel telt kosár.
2És mondta: „Mit látsz, Ámosz?” és mondtam: „Érett gyümölccsel telt kosarat.” És mondta nekem az Úr: „Eljött a vég népemre, Izraelre; nem leszek többé elnéző vele szemben!
3Ama napon jajveszékelnek majd a palota énekesei — mondja az Úr Isten —, sok holttest lesz szerteszórva mindenütt: csönd.
4Halljátok meg ezt ti, akik tiporjátok a szegényt, és szorongatjátok a föld szűkölködőit,
5akik így szóltok: ‘Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk az árut, és a szombat, hogy feltárhassuk a gabonát, megkisebbíthessük az éfát, megnagyobbíthassuk a siklust, és csalárdul meghamisíthassuk a mérleget,
6hogy pénzért megszerezhessük magunknak a szűkölködőket, és egy pár saruért a szegényeket, és eladhassuk a gabona hulladékát?’”
7Megesküdött az Úr Jákob büszkeségére: „Sohasem felejtem el semmi cselekedetüket!
8Nem kell-e emiatt megrendülnie a földnek, és gyászolnia minden lakójának? Emelkedik, mint hatalmas folyam, árad és apad, mint Egyiptom folyója.
9És azon a napon — mondja az Úr Isten —, délben nyugszik majd le a nap, és fényes nappal sötétséget borítok a földre.
10Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; szőrruhát hozok mindnyájatok derekára, és kopaszságot mindnyájatok fejére; olyanná teszem az országot, mintha az egyszülöttet gyászolná, végnapjuk a keservek napja lesz.
11Íme, jönnek napok — mondja az Úr —, és éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr igéjének hallására.”
12És felkerekednek tengertől tengerig, északtól keletig körüljárnak majd, és keresik az Úr igéjét, de nem találják meg.
13Azon a napon elepednek majd a szépséges szüzek és az ifjak a szomjúságtól,
14akik Szamaria vétkére esküsznek, és azt mondják: „A te Istened életére, Dán!” és: „A te utad életére, Beerseba!” és elesnek, és nem kelnek fel többé!