Acts 13
1 Az antióchiai egyházban több próféta és tanító is volt, köztük Barnabás és Simon, akit Nigernek neveztek, a cirenei Lúciusz, továbbá Manaén, Heródes negyedes fejedelem tejtestvére és Saul.
2 Miközben ezek az Úr szolgálatát végezték és böjtöltek, a Szentlélek azt mondta nekik: „Különítsétek el nekem Sault és Barnabást a munkára, amelyre meghívtam őket!”
3 Erre böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették kezüket, azután útnak indították őket.
4 Ők tehát a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig Ciprusba hajóztak.
5 Eljutottak Szalamiszba, és hirdették Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is a szolgálatukban volt.
6 Amikor bejárták Páfoszig az egész szigetet, találtak egy Barjézus nevű zsidó férfit, aki varázsló és hamis próféta volt.
7 Szergiusz Paulusz prokonzullal, egy bölcs férfival volt, aki magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta Isten igéjét.
8 Elimász azonban, a varázsló — a neve ugyanis ezt jelenti —, akadékoskodott, s igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől.
9 De Saul, akit Pálnak is neveznek, Szentlélekkel eltelve ránézett,
10 és így szólt: „Te minden csalárdsággal és álnoksággal teljes ördögfia, minden igazságosságnak ellensége, nem szűnsz meg az Úr egyenes útjait megrontani?
11 Íme, ezért az Úr keze most rajtad van, megvakulsz, s egy ideig nem látod a napvilágot.” Rögtön homály és sötétség szakadt rá, és körbe járva kereste, hogy valaki kezét nyújtsa neki.
12 Erre a prokonzul hitt, mivel látta, hogy mi történt, és csodálkozott az Úr tanításán.
13 Azután Pál, és akik vele voltak, elhajóztak Páfoszból, és a pamfíliai Pergébe jutottak. János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe.
14 Ők pedig átmentek Pergén, s a pizídiai Antióchiába érkeztek. Szombaton bementek a zsinagógába és leültek.
15 A törvényből és a prófétákból való felolvasás után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek ezzel az üzenettel: „Férfiak, testvérek, ha van valami intelmetek a nép számára, mondjátok el!”
16 Pál felemelkedett tehát, s a kezével csendet intve megszólalt: „Izraelita férfiak, és ti istenfélők, halljátok!
17 Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és naggyá tette a népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette őket onnan,
18 és negyven esztendeig tűrte viselkedésüket a pusztában,
19 majd Kánaán földjén hét népet elpusztított, és sorsolással felosztotta nekik azoknak a földjét, (Kiv 6,1.6; 16,35; Szám 14,34; MTörv 7,1)
20 mintegy négyszázötven évre. Azután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig.
21 Ettől fogva királyt kívántak, és Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kís fiát, a Benjamin törzséből való férfit.
22 Ennek elvetése után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: ‘Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden akaratomat’. (Zsolt 89,21; 1 Sám 13,14; Iz 44,28)
23 Az ő ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust,
24 akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének. (Lk 3,3)
25 Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: ‘Nem az vagyok, akinek tartotok engem; íme, utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani.’
26 Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett.
27 Mert Jeruzsálem lakói és a vezetőik nem ismerték el őt, hanem ítélkezésükkel beteljesítették a próféták szavait is, amelyeket minden szombaton felolvasnak.
28 Mert bár nem találtak benne semmi okot sem a halálra, a kivégzését kívánták Pilátustól.
29 Miután mindent végrehajtottak, ami meg volt írva róla, levették őt a fáról, és sírba helyezték.
30 De Isten feltámasztotta őt a halálból,
31 és több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig a nép előtt.
32 Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek,
33 mert azt Isten nekünk, az ő fiainak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust, amint meg is van írva a második zsoltárban: ‘Fiam vagy te, ma nemzettelek téged’. (Zsolt 2,7)
34 Hogy pedig feltámasztotta a halálból, és hogy többé már nem tér vissza az enyészetbe, így mondta meg: ‘Nektek adom a Dávidnak ígért biztos kegyelmet’. (Iz 55,3)
35 Éppen ezért mondja másutt is: ‘Nem engeded, hogy Szented romlást lásson’. (Zsolt 16,10)
36 Dávid ugyanis, miután a maga idejében Isten akaratát szolgálta, elszenderült, atyái mellé tették, s meglátta a romlást.
37 De az, akit Isten a halálból feltámasztott, nem látott romlást.
38 Vegyétek tehát tudomásul férfiak, testvérek, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, és hogy mindattól, amitől Mózes törvénye által meg nem igazulhattatok,
39 őáltala mindenki megigazul, aki hisz.
40 Ügyeljetek azért, hogy be ne teljesedjen rajtatok, amit a próféta mondott:
41 ‘Lássátok, ti önteltek, csodálkozzatok és semmisüljetek meg, mert napjaitokban egy művet valósítok meg, olyan művet, amelyet el sem hinnétek, ha valaki mondaná nektek’”. (Hab 1,5)
42 Amikor azután kimentek, kérlelték őket, hogy a következő szombaton is magyarázzák nekik ezeket a dolgokat.
43 Sőt, amikor a zsinagóga szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan követték Pált és Barnabást, ők pedig biztatták és bátorították őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében.
44 A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallja Isten igéjét.
45 Mikor azonban a zsidók a sokaságot látták, elfogta őket a féltékenység, s káromlások között ellentmondtak annak, amit Pál mondott.
46 Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: „Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk,
47 mert így parancsolta nekünk az Úr: ‘A pogányok világosságává tettelek téged, hogy szolgáld az üdvösséget a föld végső határáig’”. (Iz 49,6)
48 Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve.
49 Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.
50 A zsidók azonban felizgatták a vallásos és előkelő asszonyokat, s a város első embereit. Üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.
51 Ezek lerázták ellenük lábuk porát, és elmentek Ikóniumba.
52 A tanítványok pedig elteltek örömmel és a Szentlélekkel.