1A presbiter a kedves Gájusznak, akit igazán szeretek.
2Kedvesem! Azon imádkozom, hogy mindenben szerencsésen járj, és egészséges légy, mint ahogy lelked is jó állapotban van.
3Nagyon örültem, amikor a testvérek megérkeztek, és tanúságot tettek igazságodról, arról, hogy igazságban jársz.
4Nincs annál nagyobb öröm számomra, mint amikor hallom, hogy a gyermekeim igazságban járnak.
5Kedvesem! Hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekkért, méghozzá idegenekért teszel.
6Ők tanúságot tettek szeretetedről az egyház színe előtt, és jól teszed, ha az úton gondoskodsz róluk, amint ez méltó Istenhez.
7Hiszen az ő nevéért keltek útra, és semmit sem fogadnak el a pogányoktól.
8Nekünk kell tehát az ilyeneket támogatnunk, hogy segítőtársai legyünk az igazságnak.
9Írtam valamit az egyháznak, de az, aki szereti közöttük az első helyet elfoglalni, Diotrefész, nem fogad be minket.
10Ezért, ha majd elmegyek, megfeddem őt azért, amit tesz. Gonosz szavakat fecseg ellenünk, és mintha még ez sem volna neki elég, nem fogadja be a testvéreket. Azoknak pedig, akik be akarják fogadni őket, megtiltja, sőt, kiutasítja őket az egyházból.
11Kedvesem! Ne kövesd a rosszat, hanem azt, ami jó! Aki jót cselekszik, az Istenből van; aki rosszat cselekszik, nem látta Istent.
12Demeterről mindnyájan tanúságot tesznek, maga az igazság is, sőt, mi is tanúságot teszünk róla, és te tudod, hogy a mi tanúságunk igaz.
13Sok írnivalóm volna még neked, de nem akartam neked tintával és tollal írni.
14Remélem ugyanis, hogy hamarosan meglátlak, s akkor szemtől szembe fogunk beszélni.
15Békesség neked! Üdvözölnek barátaid! Üdvözöld barátainkat név szerint!