1Dávid utolsó szózata ez volt: „Szól Dávid, Izáj fia, szól az a férfi, aki ígéretet kapott Jákob Istenének fölkentjéről, Izrael jeles zsoltárosa.
2Az Úr lelke szól belőlem, az ő szózata van nyelvemen,
3azt mondta nekem Izrael Istene, így szólt Izrael Erőse: ‘Úgy eljön az emberek Uralkodója, aki istenfélelemben, igazsággal uralkodik,
4miként a hajnal fénye napkeltekor, felhőtlen reggelen felpiroslik, s miként az esőre fű sarjad a földből.’
5Nem oly nagy bár házam Isten előtt, mégis örök szövetségre lépett velem, s az szilárd és biztos teljesen, mert mindabból, ami üdvösségem, s mindabból, ami kívánságom, semmi sincs, ami meg ne valósuljon.
6A hitszegők azonban mind olyanok lesznek, mint a kitépett tövis: nem fogják meg azt kézzel,
7ha valaki hozzá akar nyúlni, vassal és hegyes rúddal fegyverzi fel magát s meggyújtja tűzzel és semmivé égeti.”
8Dávid vitézeinek neve a következő volt: Jesbaám, Hakámoninak a fia, aki a három között a legfőbb volt. Ő egyszer felemelte dárdáját és nyolcszázat ölt meg egy ütközetben.
9Utána következett az áhohita Eleazár, az ő apai nagybátyjának a fia, annak a három vitéznek az egyike, akik Dáviddal voltak, amikor a filiszteusokat megcsúfolták, s ott összegyűltek a harcra.
10Amikor aztán Izrael emberei visszavonultak, ő megállt, s addig vágta a filiszteusokat, amíg keze el nem fáradt, s oda nem tapadt a kardhoz. Aznap az Úr nagy győzelmet szerzett, s a megfutamodott nép visszatért, hogy kifossza a megölteket.
11Utána következett Semma, az Áráriból való Áge fia. Amikor a filiszteusok összegyűltek állomásukra, ahol egy lencsével teli mező volt, s amikor a nép megfutamodott a filiszteusok színe elől,
12ő megállt a mező közepén, s megvédte a mezőt, s megverte a filiszteusokat, s az Úr nagy győzelmet szerzett.
13Ezt megelőzően, egyszer aratás idején, hárman a harminc legfőbb közül elindultak és lementek Dávidhoz, az adullámi barlangba, pedig a filiszteusok tábora az Óriások völgyében állt.
14Dávid akkor a sziklavárban tartózkodott, s a filiszteusok előőrse Betlehemnél volt.
15Dávid vágyakozva azt mondta: „Ó, ha adna nekem valaki egy ital vizet abból a vízveremből, amely Betlehem kapujánál van!”
16Erre a három vitéz betört a filiszteusok táborába, s vizet merített abból a vízveremből, amely Betlehem kapujánál van, s elvitte Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni, hanem az Úrnak áldozta,
17s ezt mondta: „Legyen az Úr kegyelmes irántam, hogy ezt meg ne cselekedjem. Vajon megigyam-e azoknak az embereknek a vérét, akik éltük kockáztatásával mentek el érte?!” Ezért nem akarta meginni. — Ilyeneket művelt a három vitéz.
18Abizáj, Joáb fivére, Száruja fia is legfőbb volt a harminc között. Ő volt az, aki felemelte dárdáját háromszáz ellen, s azokat meg is ölte. Neve volt a három között,
19s a legjelesebb volt a harminc között, a vezérük is volt, de az első harmincat nem érte utol.
20Utána következett a nagy tetteket cselekvő Benája, Jojádának, egy vitéz embernek a fia, aki Kabszeélből való volt. Ő ütötte le a két moábi oroszlánt, s ő ment le, s ütötte agyon az oroszlánt a veremben, a hóesés napjaiban.
21Ugyancsak ő ütötte le azt az egyiptomi embert, aki nagyságával keltett méltó bámulatot. Ennek dárda volt a kezében, s ő csak egy bottal ment le hozzá, de nagy erővel kicsavarta a dárdát az egyiptomi kezéből, s megölte őt tulajdon dárdájával.
22Ilyeneket művelt Benája, Jojáda fia.
23Neki is neve volt azon három vitéz között, aki a harminc között a legjelesebb volt, de azt a hármat nem érte utol. Dávid őt titkos tanácsosává tette.
24A harminc között voltak: Aszaél, Joáb fivére; Elehanán, az ő betlehemi nagybátyjának fia;
25a Háródiból való Semma; a Háródiból való Elika;
26a Fáltiból való Helesz; Híra, a Tekoából való Ákkes fia;
27az Anatótból való Abiézer; a Husátiból való Mobonnáj;
28az áhohita Szelmon; a Netofátiból való Mahráj;
29a szintén Netofátiból való Heled, Baána fia; Itáj, a Benjamin fiainak Gibeájából való Ribáj fia;
30a Fárátonból való Benája; a Gaás völgyéből való Heddáj;
31az Arbábtól való Abiálbon; a Beroimból való Azmávet;
32a Saláboniból való Eliába; Jássen fiai; Jonatán;
33az Ororiból való Semma; az Ároriból való Ajám, Sárár fia;
34Elifelet, egy Makáriból való ember fiának, Ahaszbájnak a fia; a Gelóból való Eliám, Ahitófel fia;
35a Kármelből való Heszráj; az Arábból való Fáráj;
36Jígal, a Szóbából való Nátán fia; a Gáddiból való Bonni;
37az ammonita Szelek; a Berótból való Nahráj, Joábnak, Száruja fiának fegyverhordozója;
38a Jetriből való Ira; a szintén Jetriből való Gáreb;
39a hetita Uriás. Összesen harmincheten voltak.