1Történt pedig, hogy amikor az Úr fel akarta vinni Illést a forgószél által a mennybe, Illés és Elizeus éppen távozóban voltak Gilgálból.
2Azt mondta ekkor Illés Elizeusnak: „Maradj itt, mert az Úr engem Bételbe küldött.” Azt mondta neki Elizeus: „Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el.” Amikor aztán lementek Bételbe,
3a bételi prófétafiak kijöttek Elizeushoz, s azt mondták neki: „Tudod-e, hogy az Úr ma elveszi tőled uradat?” Ő azt felelte: „Én is tudom, hallgassatok.”
4Majd azt mondta Illés Elizeusnak: „Maradj itt, mert az Úr engem Jerikóba küldött.” Ő azonban azt mondta: „Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el.” Amikor aztán Jerikóba értek,
5a jerikói prófétafiak Elizeushoz járultak, és azt mondták neki: „Tudod-e, hogy az Úr ma elveszi tőled uradat?” Ő azt mondta: „Én is tudom, hallgassatok.”
6Majd azt mondta neki Illés: „Maradj itt, mert az Úr engem a Jordánhoz küldött.” Ő azt mondta: „Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el.” Elmentek tehát mindketten együtt.
7Ötven ember azonban követte őket a prófétafiak közül, s amikor ők ketten a Jordán mellett megálltak, messziről, velük szemben azok is megálltak.
8Ekkor Illés vette a palástját, összegöngyölítette, ráütött vele a vízre, s az két részre vált, s ők mindketten átmentek a szárazon.
9Amikor aztán átmentek, azt mondta Illés Elizeusnak: „Kívánj valamit, amit akarsz, hogy megtegyek neked, mielőtt elvesznek engem tőled.” Azt mondta erre Elizeus: „Kérlek, legyen a lelkedből kétszeres osztályrész rajtam.”
10Ő azt felelte: „Nehéz dolgot kértél: mindazonáltal, ha majd látsz engem, amikor elvesznek engem tőled, meglesz neked, amit kértél; ha azonban nem látsz, nem lesz meg.”
11Miközben így mendegéltek, s menet közben beszélgettek, íme, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól, s Illés felment a forgószéllel az égbe.
12Amikor ezt Elizeus látta, kiáltott: „Atyám, atyám, Izrael szekere és szekérvezetője!” Amikor aztán nem látta többé, megragadta ruháit és kettészaggatta.
13Aztán felemelte Illés palástját, amely leesett róla, s visszafordult, s megállt a Jordán partján,
14s Illés palástjával, amely leesett róla, ráütött a vízre, s az nem vált ketté. Erre azt mondta: „Hát most hol van Illés Istene?” Aztán ismét ráütött a vízre, s az kétfelé vált, s Elizeus átment.
15Amikor aztán meglátták őt a prófétafiak, akik átellenben, Jerikóban voltak, azt mondták: „Illés lelke Elizeusra szállt.” Majd eléje mentek, s földig borultak előtte
16és azt mondták neki: „Íme, van szolgáid között ötven erős ember. Elmehetnének, s megkereshetnék uradat, hátha elvitte őt az Úr lelke, s levetette valamelyik hegyre, vagy valamelyik völgybe.” Ő azt mondta: „Ne küldjetek.”
17De azok addig unszolták, amíg bele nem egyezett és azt nem mondta: „Küldjetek.” Erre elküldték az ötven embert, s azok három napig keresték, de nem találták.
18Amikor aztán visszatértek hozzá — ő ugyanis Jerikóban maradt —, azt mondta nekik: „Nem mondtam-e nektek: ne küldjetek?”
19Majd azt mondták a város emberei Elizeusnak: „Íme, e város fekvése igen jó, amint te, uram, magad is látod, de vize igen rossz, s földje terméketlen.”
20Erre ő azt mondta: „Hozzatok nekem valami új edényt, s tegyetek bele sót.” Amikor hoztak,
21kiment a víz forrásához, beledobta a sót, és azt mondta: „Ezt üzeni az Úr: Egészségessé tettem ezt a vizet, s nem származik többé belőle sem halál, sem terméketlenség.”
22Egészséges is lett a víz, mind a mai napig, Elizeus szava szerint, amelyet szólt.
23Majd felment onnan Bételbe. Amint az úton felfelé tartott, kis gyermekek jöttek ki a városból, s csúfolgatták őt, s azt mondták: „Gyere föl, kopasz, gyere föl, kopasz!”
24Erre ő hátratekintett, s amikor meglátta őket, megátkozta őket az Úr nevében. Erre két medve jött ki az erdőből, s széttépett közülük negyvenkét gyermeket.
25Majd elment onnan a Kármel hegyére, onnan pedig visszatért Szamariába.