2 Samuel 9
1 Majd azt mondta Dávid: „Van-e még valaki életben Saul házából, hogy irgalmasságot cselekedhetnék vele Jonatánért?”
2 Volt pedig Saul házában egy rabszolga, akit Szíbának hívtak. Ezt magához hívatta a király, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e az a Szíba?” Ő azt felelte: „Én vagyok az, a te szolgád.”
3 Azt mondta erre a király: „Van-e még valaki életben Saul házából, hogy Isten irgalmát cselekedhetném vele?” Szíba azt felelte a királynak: „Jonatán béna lábú fia még életben van.”
4 A király megkérdezte: „Hol van?” Szíba azt felelte a királynak: „Íme, Mákirnak, Ammiel fiának a házában, Lodabárban van.”
5 Elküldött tehát Dávid király, s elhozatta Mákirnak, Ammiel fiának házából, Lodabárból.
6 Amikor aztán Meribbaál, Jonatánnak, Saul fiának a fia Dávidhoz érkezett, arcra vetette és meghajtotta magát. Dávid megszólította: „Meribbaál!” Ő azt felelte: „Itt vagyok, én, a te szolgád.”
7 Azt mondta ekkor neki Dávid: „Ne félj, mert irgalmasságot cselekszem veled Jonatánért, az apádért. Visszaadom neked atyádnak, Saulnak minden földjét, és asztalomnál fogsz étkezni mindenkor.”
8 Erre ő meghajtotta magát előtte és azt mondta: „Ki vagyok én, szolgád, hogy a magamfajta holt ebre tekintettél?”
9 Odaszólította erre a király Szíbát, Saul legényét, és azt mondta neki: „Mindazt, ami Saulé volt, egész házát, urad fiának adtam.
10 Műveld meg tehát neki fiaiddal és szolgáiddal a földet, s takarítsd be urad fiának az eleséget, hogy ellátása legyen, maga Meribbaál, urad fia azonban mindenkor asztalomnál étkezzen!” — Tizenöt fia és húsz szolgája volt Szíbának. —
11 Azt mondta erre Szíba a királynak: „Úgy fog cselekedni szolgád, uram király, ahogy szolgádnak megparancsoltad!” Meribbaál tehát az asztalánál evett, mint a király fiainak egyike.
12 Meribbaálnak volt egy kisfia, akit Míkának hívtak, ettől kezdve Szíba házának egész közössége Meribbaálnak szolgált.
13 Meribbaál Jeruzsálemben lakott, mert állandóan a király asztalánál étkezett. Mindkét lábára sánta volt.