2 Corinthians 6
1 Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét.
2 Mert ő mondja: „A nekem tetsző időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek téged”.. Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja! (Iz 49,8)
3 Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat,
4 hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban,
5 verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben,
6 tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben,
7 az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében,
8 dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók;
9 mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek;
10 mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan.
11 A szánk megnyílt felétek, korintusiak, s a szívünk kitárult.
12 Nem bennünk van szűk hely számotokra, hanem a ti szívetekben szűk a hely.
13 Hogy pedig ezt viszonozzátok, mint gyermekeimnek mondom, tárjátok ki ti is szíveteket!
14 Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazvoltnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között?
15 Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?
16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hisz ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja: „Köztük fogok lakni és közöttük járni, az ő Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. (Lev 26,11k)
17 Menjetek ki tehát közülük, váljatok külön — mondja az Úr —, s ne érintsetek tisztátalant! Akkor magamhoz fogadlak majd titeket, (Iz 52,11)
18 és én atyátok leszek, ti pedig az én fiaim és leányaim lesztek,, mondja a mindenható Úr”. (Szof 3,20G; Jer 31,9; Iz 43,6;Ám 3,13G; 2Makk 1,24)