2 Chronicles 26
1 Erre Júda egész népe fiát, a tizenhat esztendős Oziját tette meg királynak atyja, Amaszja helyébe.
2 Ő építtette ki Ejlátot s ő szerezte azt vissza Júda országának, miután a király aludni tért atyáihoz.
3 Tizenhatesztendős volt Ozija, amikor uralkodni kezdett s ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Jekeljának hívták.
4 Azt cselekedte, ami helyes volt az Úr szeme előtt, egészen úgy, ahogy atyja, Amaszja cselekedett.
5 Kereste is az Urat Zakariás idejében, aki oktatta őt Isten félelmére; s amíg kereste az Urat, ő jó szerencsét adott neki mindenben.
6 Majd kivonult és hadba szállt a filiszteusokkal és lerombolta Gát várfalát, Jabne várfalát, Asdód várfalát s városokat építtetett Asdódban és a filiszteusoknál.
7 Isten megsegítette őt a filiszteusok, a Gurbaálban lakó arabok és az ammoniták ellen,
8 úgy, hogy az ammoniták ajándékokat hordtak Ozijának, s számos győzelme miatt elterjedt a híre egészen Egyiptom bejáratáig.
9 Majd tornyot épített Ozija Jeruzsálemben a Szeglet-kapu és a Völgy-kapu felett, meg többet a várfalnak ugyanazon az oldalán, és megerősítette azokat.
10 Tornyokat építtetett a pusztában is és igen sok vízvermet ásatott, mert sok jószága volt a mezőkön is, meg a puszta sivatagán is. Szőlői és vincellérjei is voltak a hegyekben meg a Kármelen, mert földművelést kedvelő ember volt.
11 Volt hadserege is, amely Jejél íródeák, Maaszja elöljáró és Hananja, az egyik királyi főtiszt vezetésével vonult hadba.
12 Harcosai közül a családfők száma összesen kétezer-hatszáz volt,
13 az alattuk levő hadsereg pedig összesen háromszázhétezer-ötszáz olyan emberből állt, aki alkalmas volt a hadakozásra és harcolni tudott a királyért az ellenséggel.
14 Ezeknek, vagyis az egész seregnek Ozija pajzsokat, dárdákat, sisakokat s vérteket, íjakat s kőhajító parittyákat készíttetett,
15 Jeruzsálemben pedig mindenféle hadigépet csináltatott, és azokat elhelyezte a tornyokon s a falak szegletein, hogy nyilakat és nagy köveket lehessen hajítani velük. Így híre messzire eljutott, mert az Úr segítette és megerősítette őt.
16 Amikor azonban erős lett, vesztére felfuvalkodott a szíve és elhagyta az Urat, az ő Istenét: bement az Úr templomába és illatot akart gyújtani a füstölő oltáron.
17 De mindjárt bement utána Azarja pap is, s vele nyolcvan papja az Úrnak, csupa igen erős ember,
18 és ellenálltak a királynak és azt mondták: „Nem a te dolgod Ozija, hogy illatot gyújts az Úrnak, hanem a papoké, vagyis Áron fiaié, akiket felszenteltek erre a szolgálatra. Eredj ki a szentélyből, ne vess meg minket, mert nem tudja be ezt az Úr Isten neked dicsőségül.”
19 Megharagudott erre Ozija, akinek már kezében volt a füstölő, hogy illatot gyújtson, és megfenyegette a papokat. Ekkor nyomban lepra támadt a homlokán a papok előtt, az Úr házában, a füstölő oltár mellett.
20 Amikor Azarja főpap s az összes többi pap rátekintett, látták homlokán a leprát, és sietve kiűzték. Egyébként ő maga is megrémült és gyorsan kiment, mert tüstént érezte az Úr csapását.
21 Ozija király tehát leprás volt egészen halála napjáig, s külön házban lakott azzal a leprával borítva, amely miatt kiűzték az Úr házából. Ezalatt fia, Jótám, kormányozta a királyi házat és szolgáltatott igazságot a föld népének.
22 Ozija többi dolgát, az elsőket és az utolsókat megírta Izajás próféta, Ámosz fia.
23 Amikor aztán Ozija aludni tért atyáihoz, a királyi sírboltok mezején temették el, „mivel leprás volt,” és fia, Jótám lett a király helyette.