1Történt aztán azokban a napokban, hogy a filiszteusok harcra gyűltek egybe. Erre Izrael hadbavonult a filiszteusok ellen és a Segítség-kövénél ütött tábort, amíg a filiszteusok Áfekben gyűltek össze
2és álltak csatarendbe Izrael ellen. Amikor aztán megkezdődött a harc, Izrael meghátrált a filiszteusok előtt, s azok megöltek e harcban, szanaszét a mezőn, mintegy négyezer embert.
3Amikor aztán a nép visszatért a táborba, azt mondták Izrael vénei: „Miért vert meg minket ma az Úr a filiszteusok előtt? Hozzuk el magunkhoz Silóból az Úr szövetségének ládáját, jöjjön közénk, hogy megszabadítson ellenségeink kezéből.”
4Elküldött tehát a nép Silóba és elhozták onnan a kerubok felett trónoló Seregek Urának szövetségládáját; Héli két fia, Ofni és Fineesz volt az Úr szövetségének ládájával.
5Amikor aztán megérkezett az Úr szövetségének ládája a táborba, akkora örömrivalgásba tört ki egész Izrael, hogy a föld rengett belé.
6Amint a filiszteusok meghallották a rivalgás hangját, azt mondták: „Micsoda nagy rivalgás hangja ez a héberek táborában?” Amikor megtudták, hogy az Úr ládája jött a táborba,
7félelem szállta meg a filiszteusokat és azt mondták: „Isten jött a táborba!” Majd felsóhajtottak és azt mondták:
8„Jaj nekünk, mert nem volt ekkora ujjongás sem tegnap, sem tegnapelőtt. Jaj nekünk! Ki szabadít meg minket ezeknek a felséges isteneknek a kezéből? Ezek azok az istenek, akik annyi csapással sújtották Egyiptomot a pusztában!
9Legyetek erősek, legyetek férfiak, filiszteusok, hogy ne kelljen szolgálnotok a hébereknek, mint ahogy azok szolgáltak nektek, legyetek erősek, harcoljatok!”
10Harcba is szálltak a filiszteusok, s úgy megverték Izraelt, hogy mindenki a sátrába menekült. A vereség igen nagy volt: harmincezer gyalogos esett el Izraelből.
11Az Isten ládáját is elfogták, s Héli két fia, Ofni és Fineesz is meghalt.
12Még ugyanazon a napon Silóba futott és érkezett egy Benjaminból való ember a harctérről, megszaggatott ruhával s porral hintett fővel.
13Amikor odaért, Héli éppen a székében ült, s egyre az út felé nézett, mert szíve rettegett az Isten ládája miatt. Beérve, hírül vitte az az ember a dolgot a városnak, mire jajveszékelni kezdett az egész város.
14Amikor Héli meghallotta a jajveszékelés hangját, azt mondta: „Micsoda zsivaj hangja ez?” Erre az sietve odament, hogy tudtára adja Hélinek.
15Héli ekkor kilencvennyolc esztendős volt, s a szeme már úgy elhomályosodott, hogy nem látott.
16Azt mondta azért Hélinek: „Én vagyok az, aki a harctérről idejöttem, én vagyok az, aki ma a harctérről idefutottam.” Erre ő azt mondta neki: „Mi történt, fiam?”
17A hírhozó ezt felelte: „Megszaladt Izrael a filiszteusok elől, s nagy vereség érte a népet, sőt két fiad, Ofni és Fineesz is meghalt, s az Isten ládáját is elfogták.”
18Amikor ő az Isten ládáját említette, Héli hátraesett a kapu mellett székéből és nyakát szegte és meghalt. Öreg ember volt ugyanis és élemedett korú. Negyven esztendeig bíráskodott Izraelen.
19Menye, Fineesz felesége ekkor éppen várandós volt, s már közel volt a szüléshez. Amikor meghallotta a hírt, hogy az Isten ládáját elfogták, s apósa és férje meghalt, meggörbült és szült, mert hirtelen meglepték a fájdalmak.
20Haldoklása közepette azt mondták neki a körülötte álló asszonyok: „Ne félj, mert fiút szültél.” Ám ő nem felelt nekik, s nem figyelt rájuk,
21hanem az Isten ládájának elfogása meg apósa és férje miatt elnevezte a gyermeket Ikabódnak, mondva: „Oda van Izrael dicsősége!”
22Majd így szólt: „Oda van Izrael dicsősége, mert elfogták az Isten ládáját!”