1Hírám, Tírusz királya követeket, cédrusfát, kőműveseket és ácsmestereket küldött Dávidhoz, hogy házat építsenek neki.
2Ekkor Dávid megértette, hogy az Úr megerősítette őt Izraelen való királyságában, s hogy tekintélyt szerzett népe körében, Izraelen való királyságának.
3Jeruzsálemben Dávid további feleségeket vett és fiúkat s leányokat nemzett.
4Így hívták azokat, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sámua, Sobáb, Nátán, Salamon,
5Jibhár, Elisua, Elifálet,
6Nóga, Náfeg, Jáfia,
7Elisáma, Baáljáda és Elifálet.
8Amikor azonban a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot egész Izrael királyává kenték, valamennyien felvonultak, hogy megkeressék. Amikor ezt Dávid meghallotta, kivonult eléjük.
9A filiszteusok is megérkeztek, és ellepték a Refaim völgyet.
10Ekkor Dávid megkérdezte az Urat: „Felvonuljak-e a filiszteusok ellen, s kezembe adod-e őket?” Az Úr azt mondta erre neki: „Vonulj fel s a kezedbe adom őket.”
11Amikor aztán azok felvonultak Baál-Farászimba, Dávid ott megverte őket és azt mondta: „Eloszlatta kezem által Isten az ellenségeimet, úgy, amint eloszlanak a vizek”, ezért nevezték el azt a helyet Baál-Farászimnak.
12Azok ott hagyták isteneiket, mire Dávid megparancsolta, hogy égessék el őket.
13A filiszteusok másodízben is betörtek és ellepték a völgyet.
14Erre Dávid ismét megkérdezte Istent, s Isten azt mondta neki: „Ne vonulj fel utánuk, hanem térj ki előlük és a körtefák felől vonulj ellenük,
15s ha majd járás neszét hallod a körtefák tetejéről, akkor vonulj ki a harcra, mert akkor vonul ki előtted Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát.”
16Dávid úgy is cselekedett, ahogy Isten megparancsolta neki, és megverte a filiszteusok táborát Gibeontól Gézerig.
17Erre elterjedt Dávid híre minden országban, és az Úr félelmet keltett iránta minden nemzetnél.