1 Samuel 9
1 Volt egy Benjaminból való erős és vitéz ember, akit Kísnek hívtak; ő Abielnek volt a fia, aki Szerórnak volt a fia, aki Bekorátnak volt a fia, aki Áfiának, egy benjaminita embernek volt a fia.
2 Kísnek volt egy Saul nevű jeles s derék fia, akinél derekabb ember nem akadt Izrael fiai között: válltól kimagaslott az egész nép közül.
3 Ekkor éppen elvesztek Kísnek, Saul apjának szamarai. Azt mondta azért Kís Saulnak, a fiának: „Vedd magad mellé az egyik legényt, indulj el, menj, és keresd meg a szamarakat!” Erre ők bejárták Efraim hegységét
4 és Sálisa földjét, de nem találták meg; majd bejárták Sálim földjét is, de ott sem kerültek elő, sőt Jemini földjét is, mégsem bukkantak rájuk.
5 Amikor aztán Szúf földjére értek, azt mondta Saul a vele levő legénynek: „Gyere, térjünk vissza, hátha apám már letett a szamarakról, s miattunk aggódik.”
6 Az erre így szólt: „Íme, ebben a városban van Isten egyik embere; igen híres ember: mindaz, amit mond, kétségtelenül bekövetkezik. Nos tehát menjünk oda, talán mond nekünk valamit utunkra vonatkozóan, ami miatt eljöttünk.”
7 Azt mondta erre Saul a legényének: „Íme, elmehetünk, de mit vigyünk Isten emberének? A kenyér kifogyott tarisznyánkból, és nincs sem ajándékunk, sem más egyebünk, amit az Isten emberének adhatnánk.”
8 Azt felelte erre a legény Saulnak: „Íme, van még nálam egy negyed sékel ezüst, adjuk azt oda az Isten emberének, hogy mutassa meg utunkat.”
9 — Régen ugyanis Izraelben mindenki, aki elment megkérdezni az Urat, azt mondta: „Gyertek, menjünk a látóhoz!” Akit ugyanis ma prófétának neveznek, azt régente látónak hívták. —
10 Azt mondta erre Saul a legényének: „Beszéded igen helyes, gyere, menjünk.” El is indultak abba a városba, amelyben az Isten embere volt.
11 Amikor a város felé vivő hegyoldalon felfelé tartottak, lányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek ki a városból. Megkérdezték őket: „Itt van-e a látó?”
12 Azok azt felelték nekik: „Itt van, íme, előtted. De azonnal siess hozzá, mert ma azért jött a városba, mert ma áldozata van a népnek a magaslaton.
13 Ha bementek a városba, még éppen megtaláljátok, mielőtt felmenne enni a magaslatra. A nép ugyanis nem eszik, amíg ő oda nem érkezik. Ő áldja meg ugyanis az áldozatot, és csak aztán esznek a meghívottak. Nos tehát csak menjetek fel, mert ma éppen megtaláljátok.”
14 Fel is mentek a városba. Amikor aztán a városban járkáltak, feltűnt Sámuel, aki velük szemben kifelé tartott, hogy felmenjen a magaslatra.
15 Saul jövetele előtt egy nappal azonban az Úr titkos kinyilatkoztatást adott Sámuelnek, s azt mondta:
16 „Holnap, ugyanabban az órában, amely most van, hozzád küldök egy Benjamin földjéről való embert. Kend fel őt népem, Izrael fejedelmévé, s ő majd megszabadítja népemet a filiszteusok kezéből. Megtekintettem ugyanis népemet, mivel eljutott hozzám kiáltása.”
17 Amikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr: „Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked; ez uralkodjon népemen.”
18 Ugyanekkor Saul odalépett a kapuban Sámuelhez és azt mondta: „Mondd meg, kérlek, nekem, hol van a látó háza?”
19 Sámuel azt felelte Saulnak: „Én vagyok a látó. Menj fel előttem a magaslatra, s egyetek ma velem. Reggel aztán elbocsátalak titeket, s tudtodra adok mindent, ami szívedben van.
20 A szamarak miatt pedig, amelyeket harmadnapja elvesztettél, ne aggódj, mert megkerültek. Különben is kié lesz Izraelnek minden java? Nemde tiéd, s apád egész házáé?”
21 Saul azt felelte: „Nem Jemini fia vagyok-e én, nem Izrael legkisebb törzséből származom-e, s nem a legutolsó-e nemzetségem Benjamin törzsének valamennyi nemzetsége közül? Miért mondasz tehát nekem ilyeneket?”
22 Sámuel azonban vette Sault és legényét, és bevezette őket az étkezőterembe, s helyet adott nekik a meghívottak élén, akik mintegy harmincan voltak.
23 Majd azt mondta Sámuel a szakácsnak: „Add ide azt a részt, amelyet odaadtam neked, s amelyről meghagytam, hogy tedd félre magadnál.”
24 Erre a szakács felhozta a combot és Saul elé tette, Sámuel pedig azt mondta: „Íme, ez téged várt, vedd magad elé és edd meg, mert szántszándékkal a te számodra tetettem el, amikor összehívtam a népet.” Saul tehát együtt evett Sámuellel azon a napon.
25 Azután lementek a magaslatról a városba és Sámuel beszélt Saullal a háztetőn és ágyat vetetett Saulnak a háztetőn, aki aludni tért.
26 Amikor aztán reggel felkeltek, s már kivilágosodott, Sámuel felszólt Saulnak a tetőre és azt mondta: „Készülj fel, hadd bocsássalak el.” Erre Saul felkészült, s kimentek az utcára mindketten, azaz ő és Sámuel.
27 Amikor aztán leértek a város végére, azt mondta Sámuel Saulnak: „Szólj a legénynek, hogy menjen előre és folytassa útját: te pedig állj meg egy kissé, hadd közöljem veled az Úr szavát.”