1 Samuel 17
1 Ám a filiszteusok ismét harcra gyűjtötték hadaikat. A júdabeli Szókóban gyűltek össze és Szókó és Azeka között, Dommím határában ütöttek tábort.
2 Erre összegyűltek Saul és Izrael fiai és elmentek a Terebint völgybe és csatasorba álltak, hogy hadakozzanak a filiszteusokkal.
3 A filiszteusok az egyik hegyoldalon álltak, Izrael pedig a másik hegyoldalon állt, úgyhogy a völgy közöttük volt.
4 Ekkor kijött a filiszteusok táborából egy harcos férfi, akit Góliátnak hívtak, s Gátból való volt. Hat könyöknyi és egy arasznyi volt a magassága,
5 rézsisak volt a fején, s pikkelyes páncélt viselt: páncéljának súlya ötezer rézsékel volt.
6 Lábszárán rézvért volt, s vállát rézpajzs fedte.
7 Dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának vasa hatszáz vassékel volt és fegyverhordozó járt előtte.
8 Megállt, átkiáltott Izrael csatasorainak, és azt mondta nekik: „Miért vonultatok fel, s miért készülődtök harcra? Hát nem vagyok-e én filiszteus, ti meg Saul szolgái? Válasszatok ki magatok közül valakit, s az jöjjön le hozzám páros viadalra.
9 Ha meg tud velem vívni és megver: szolgáitok leszünk; ha én kerekedek felül, s verem meg őt, ti lesztek szolgák, s ti fogtok szolgálni nekünk.”
10 Majd azt mondta a filiszteus: „Íme, én ma gyalázattal illettem Izrael hadait: adjatok elém valakit, hogy páros viadalra keljen velem.”
11 Amikor Saul és az izraeliták mindnyájan meghallották a filiszteusnak ezt a beszédét, meghökkentek és nagyon nagy félelem fogta el őket.
12 Dávid annak a júdabeli Betlehemből való efratai embernek volt a fia, akiről fentebb szóltunk. Ezt Izájnak hívták, s nyolc fia volt, de ő Saul napjaiban már öregember volt és az élemedett korú férfiak közé tartozott.
13 Három idősebb fia azonban elment Saullal a harcba; hadbavonult három fiának a neve: Eliáb, az elsőszülött, Abinádáb a második és Sámma a harmadik.
14 Dávid volt a legfiatalabb. Minthogy a három legidősebb fiú követte Sault,
15 Dávid vissza-visszatért Saul mellől, hogy legeltesse apja nyáját Betlehemben.
16 A filiszteus negyven napon át minden reggel és este előjött és kiállt.
17 Azt mondta egyszer Izáj Dávidnak, a fiának: „Fogd ezt az éfa árpadarát s ezt a tíz kenyeret a testvéreid számára, s fuss el vele a táborba testvéreidhez,
18 ezt a tíz darab sajtot pedig vidd el az ezredesnek, aztán nézd meg testvéreidet, jól vannak-e, s tudd meg, kikkel vannak egy sorban.”
19 Saul meg ők, és Izrael fiai mindnyájan ekkor éppen a Terebint völgyben hadakoztak a filiszteusokkal.
20 Erre Dávid kora reggel felkelt, rábízta a nyájat egy pásztorra, felrakodott és elment, amint Izáj parancsolta neki. El is jutott a Magála helyéhez és a sereghez, de az éppen kivonult a harcra és csatakiáltásba tört ki.
21 Izrael ugyanis csatarendben állt, de velük szemben a filiszteusok is harcra készülődtek.
22 Erre Dávid rábízta a hozott holmit a poggyászőr kezére, aztán elfutott a harctérre, és megkérdezte, rendben van-e minden a testvéreivel kapcsolatban.
23 Miközben beszélgetett velük, megjelent az a harcos férfi, a Góliát nevű, Gátból való filiszteus és kijött a filiszteusok táborából és megismételte szavait Dávid hallatára.
24 Amint az izraeliták meglátták azt az embert, valamennyien elfutottak színe elől, mert igen féltek tőle.
25 Valaki azonban azt mondta Izraelből: „Látjátok ezt az embert, aki előjött? Azért jött elő, hogy gyalázza Izraelt! Éppen azért azt az embert, aki őt megveri, nagy gazdagsággal ajándékozza meg a király, sőt neki adja lányát, és adómentessé teszi apai házát Izraelben!”
26 Odaszólt erre Dávid a körülötte álló embereknek: „Mit is adnak annak az embernek, aki megveri ezt a filiszteust, s elhárítja a gyalázatot Izraelről? Ugyan ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten hadsorait?”
27 Elmondta erre neki a nép a dolgot: „Ezt és ezt adják annak az embernek, aki őt megveri.”
28 Amikor Eliáb, legidősebb bátyja meghallotta, hogy erről beszél a többiekkel, haragra gerjedt Dávid ellen és azt mondta: „Miért jöttél ide, s miért hagytad azt a néhány juhot a pusztában? Ismerem nagyravágyásodat és szíved gonoszságát; azért jöttél le, hogy lásd a harcot!”
29 Azt mondta erre Dávid: „Mit követtem el? Nem beszélgetés-e ez csupán?”
30 Majd eltávozott tőle egy kevéssé és másfelé fordult, s ugyanazokat a szavakat mondta, s a nép is ugyanazokat a szavakat felelte neki, mint az előbb.
31 Híre ment azoknak a szavaknak, amelyeket Dávid mondott, s elbeszélték őket Saul színe előtt.
32 Amikor aztán eléje vitték, Dávid így szólt hozzá: „Senkinek se csüggedjen el a szíve e miatt; én, a te szolgád, elmegyek és megvívok a filiszteussal.”
33 Azt mondta erre Saul Dávidnak: „Nem bírsz te szembeszállni és megvívni ezzel a filiszteussal, mert te gyermek vagy, az meg harchoz szokott ember kora ifjúságától kezdve.”
34 Dávid azt felelte Saulnak: „Amikor szolgád legeltette az apja nyáját, ha oroszlán vagy medve jött, és elvitt egy kost a nyájból,
35 utánamentem és leütöttem, s kiszabadítottam szájából; ha rám támadt, megragadtam az állát, megfojtottam és megöltem.
36 Oroszlánt is, medvét is megöltem én, a te szolgád: úgy jár tehát majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok. Nos, megyek és elhárítom népemről a gyalázatot, elvégre is ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni merte az élő Isten seregét.”
37 Majd azt mondta Dávid: „Az Úr, aki megszabadított az oroszlán mancsai meg a medve mancsai közül, Ő fog megszabadítani engem e filiszteus kezéből.” Azt mondta erre Saul Dávidnak: „Eredj, s az Úr legyen veled!”
38 Aztán Saul felöltöztette Dávidot a maga ruháiba, rézsisakot tett a fejére, s páncélt adott rá.
39 Ekkor Dávid felcsatolta kardját a ruhái fölé, s elkezdte próbálgatni, tud-e így felfegyverkezve járni, mert nem szokta meg. Azt mondta Dávid Saulnak: „Nem tudok így járni, mert nem szoktam meg.” Azzal lerakta ezeket,
40 s vette botját, amelyet mindig a kezében hordott, kiválasztott magának öt jó sima követ a patakból, s betette azokat pásztortáskájába, amely nála volt, s kezébe vette parittyáját, s kiment a filiszteus elé.
41 Erre a filiszteus, előtte haladó fegyverhordozójával együtt, ballagva és egyre jobban közeledve Dávid felé tartott.
42 Amikor aztán a filiszteus feltekintett és meglátta Dávidot, semmibe sem vette, hiszen egy vörös, szép külsejű ifjú volt előtte.
43 Erre a filiszteus így szólt Dávidhoz: „Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” Aztán a filiszteus megátkozta isteneivel Dávidot,
44 és azt mondta Dávidnak: „Gyere csak ide hozzám, hadd adjam húsodat az ég madarainak s a mező vadjainak!”
45 Dávid ekkor így szólt a filiszteushoz: „Te karddal, dárdával s pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael hadainak Istene nevével megyek ellened, amelyeket te gyalázattal illettél
46 a mai napon. Az Úr pedig a kezembe fog adni téged, megöllek, leveszem rólad a fejedet, és még ma az ég madarainak és a mező vadjainak adom a filiszteusok táborának hulláit, hadd tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene!
47 Tudja meg ez az egész gyülekezet, hogy nem kell kard és dárda az Úrnak a győzelemhez, mert ő a harc ura, s ő a kezünkbe is fog adni titeket!”
48 Amikor aztán a filiszteus nekikészült, s elindult, s Dávid felé közelített, Dávid sietve a filiszteus elé futott, hogy megküzdjön vele,
49 és benyújtotta kezét táskájába, kivett belőle egy követ, azt parittyájával megforgatta, s elhajította, s homlokon sújtotta vele a filiszteust, úgyhogy a kő belefúródott homlokába, s az arcával a földre bukott.
50 Így győzte le Dávid a filiszteust parittyával és kővel, s miután leverte, meg is ölte a filiszteust. Mivel ugyanis kard nem volt Dávid kezében,
51 odaszaladt, megállt a filiszteus felett, megfogta kardját, kirántotta hüvelyéből, s megölte őt és levágta fejét. Amikor a filiszteusok látták, hogy hősük meghalt, megfutamodtak.
52 Erre Izrael és Júda emberei felkeltek és felkiáltottak és addig űzték a filiszteusokat, amíg a völgybe és Akkaron kapujához nem jutottak. Hullottak is a sebesültek a filiszteusok közül a Sáráim felé vivő úttól kezdve egészen Gátig és Akkaronig.
53 Amikor aztán megkergették a filiszteusokat, Izrael fiai visszatértek, s elfoglalták táborukat.
54 Dávid pedig fogta a filiszteus fejét, s elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig elhelyezte sátrában.
55 Amikor Saul látta, hogy Dávid kimegy a filiszteus elé, azt mondta Ábnernek, a sereg fővezérének: „Melyik nemzetségből származik ez az ifjú, Ábner?” Ábner azt felelte: „Életedre mondom, ó király, hogy nem tudom!”
56 Azt mondta erre a király: „Kérdezd meg, kinek a fia ez az ifjú!”
57 Ezért, amikor Dávid a filiszteus megölése után visszatért, kezében a filiszteus fejével, Ábner megfogta, s bevitte Saul elé.
58 Saul így szólt hozzá: „Melyik nemzetségből való vagy, ó ifjú?” Dávid azt mondta rá: „Szolgádnak, a betlehemi Izájnak vagyok a fia.”