1 Kings 12
1 Roboám ugyanis elment Szíchembe, mert ott gyűlt egybe egész Izrael, hogy őt királlyá tegye.
2 Ám Jeroboám, Nábát fia, aki még Egyiptomban bujdosott Salamon király színe elől, értesült ennek haláláról, visszatért Egyiptomból.
3 El is küldtek hozzá és elhívatták. Elment tehát Jeroboám s Izrael egész sokasága és szóltak Roboámhoz, s azt mondták:
4 „Apád igen kemény igát rakott ránk: nos, te könnyíts most egy kissé apád kemény uralmán s a súlyos igán, amelyet ránk rakott, s akkor mi szolgálni fogunk neked.”
5 Ő azt mondta nekik: „Menjetek el, s harmadnap majd térjetek vissza hozzám.” Amikor aztán a nép elment,
6 tanácsot tartott Roboám király a vénekkel, akik apjának, Salamonnak szolgálatában álltak, amikor még az élt, s azt mondta: „Mit tanácsoltok nekem, hogyan feleljek e népnek?”
7 Azok ezt mondták neki: „Ha engedsz ma e népnek és szolgálsz neki, s helyt adsz kérésüknek, s szelíd szóval szólsz hozzájuk, akkor ők szolgáid lesznek minden időben.”
8 Ám ő figyelmen kívül hagyta a vének tanácsát, amelyet neki adtak, s az ifjakhoz fordult, akik vele nevelkedtek, s az ő szolgálatában álltak,
9 s azt mondta nekik: „Mit tanácsoltok, hogyan feleljek e népnek, amely azt mondta nekem: ‘Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád ránk rakott?’”
10 Azt mondták erre neki az ifjak, akik vele nevelkedtek: „Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: ‘Apád súlyossá tette igánkat, te könnyíts rajtunk’ — ezt mondd nekik: Az én kisujjam vastagabb, mint apám dereka.
11 Nos tehát: apám súlyos igát rakott rátok, de én még súlyosabbá teszem igátokat; apám ostorral vert titeket, én meg skorpióval foglak verni benneteket.”
12 Harmadnapon elment tehát Jeroboám s az egész nép Roboámhoz, miként a király meghagyta, amikor azt mondta: „Harmadnap térjetek vissza hozzám.”
13 Ekkor a király kemény feleletet adott a népnek, figyelmen kívül hagyta a vének tanácsát, amelyet neki adtak,
14 s az ifjak tanácsa szerint szólt hozzájuk, s azt mondta: „Apám súlyossá tette igátokat, de én még súlyosabbá teszem igátokat; atyám ostorral vert titeket, én meg skorpióval foglak verni benneteket.”
15 Nem hallgatta meg tehát a király a népet, mert az Úr elfordult tőle, hogy teljesítse szavát, amelyet a silói Ahiás által Jeroboámhoz, Nábát fiához intézett.
16 Így tehát, amikor a nép látta, hogy nem akarja meghallgatni őket a király, azt válaszolták neki: „Mi részünk van Dávidban, s mi örökségünk Izáj fiában? Eredj sátraidba, Izrael; törődj ezentúl a magad házával, Dávid!” Azzal Izrael elment sátraiba. —
17 De Izrael azon fiain, akik Júda városaiban laktak, Roboám uralkodott. —
18 Erre Roboám király hozzájuk küldte Adurámot, a robotfelügyelőt, de azt egész Izrael halálra kövezte. Ekkor Roboám király sietve szekerére szállt, s Jeruzsálembe menekült.
19 Így pártolt el Izrael Dávid házától mind a mai napig.
20 Amikor aztán meghallotta egész Izrael Jeroboám visszatértét, az történt, hogy érte küldtek, s elhívták az összegyűlt gyülekezet elé, s egész Izrael királyává tették; Dávid házát senki sem követte az egy Júda törzsén kívül.
21 Amikor Roboám Jeruzsálembe érkezett, egybegyűjtötte Júda egész házát és Benjamin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy harcba szálljanak Izrael házával, s így visszaszerezzék a királyságot Roboámnak, Salamon fiának.
22 Ám az Úr szózatot intézett Semejához, az Isten emberéhez, ezekkel a szavakkal:
23 „Szólj Roboámhoz, Salamon fiához, Júda királyához s Júda meg Benjamin egész házához s a többi néphez, s mondd:
24 Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok fel, s ne szálljatok harcba testvéreitekkel, Izrael fiaival: térjen vissza mindenki a házába, mert tőlem eredt ez a dolog.” — Hallgattak is az Úr szavára, s visszatértek útjukról, amint az Úr parancsolta nekik.
25 Jeroboám pedig kiépíttette Szíchemet Efraim hegységén, s ott letelepedett. Majd kiköltözött onnan, s kiépíttette Fánuelt.
26 Jeroboám már most azt gondolta magában: „Még majd visszaszáll a királyság Dávid házára,
27 ha e nép feljár, hogy az Úr házában, Jeruzsálemben áldozzon; így urához, Roboámhoz, Júda királyához fordul e nép szíve, s engem megölnek, s visszatérnek hozzá.”
28 Gondolkodott, s tanakodott tehát, s két aranyborjút készíttetett, s azt mondta a népnek: „Ne járjatok fel többé Jeruzsálembe: íme, itt vannak isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről.”
29 Egyiket Bételben állíttatta fel, a másikat pedig Dánban;
30 lett is bűn ebből a dologból, mert a nép egészen Dánig, a borjút járt imádni.
31 Majd magaslati templomokat építtetett, s papokat szerzett a köznépből, olyanokat, akik nem voltak Lévi fiai közül valók.
32 Aztán ünnepet rendezett a nyolcadik hónapban, a hó tizenötödik napján, annak az ünnepnek a mintájára, amelyet Júdában szoktak ünnepelni és felment az oltárra — hasonlóképpen cselekedett Bételben —, hogy áldozzon a borjúknak, amelyeket készíttetett, s beiktatta Bételben azoknak a magaslatoknak a papjait, amelyeket alkottatott.
33 Felment tehát az oltárra, amelyet Bételben építtetett a nyolcadik hó tizenötödik napján, amelyet a maga szívéből koholt és ünnepet szerzett Izrael fiainak, s felment az oltárra, hogy illatot gyújtson.