1 Chronicles 11
1 Összesereglett erre egész Izrael Dávidhoz, Hebronba és azt mondta: „Csontod és húsod vagyunk.
2 Tegnap is, tegnapelőtt is, amikor még Saul volt a király, te voltál az, aki kivezetted s bevezetted Izraelt, meg aztán neked mondta az Úr, a te Istened: ‘Te fogod legeltetni népemet, Izraelt, s te leszel fejedelme.’”
3 Elment tehát Izrael valamennyi véne a királyhoz, Hebronba és Dávid szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték őt Izrael királyává, az Úr szava szerint, amelyet Sámuel által mondott.
4 Aztán elment Dávid és egész Izrael Jeruzsálembe, azaz Jebuzba, ahol a jebuziták voltak a föld lakói.
5 Ekkor Jebuz lakosai azt mondták Dávidnak: „Ide ugyan be nem jössz.” Ám Dávid elfoglalta Sion várát, azaz a Dávid-várost. —
6 Azt mondta: „Aki elsőnek üt agyon egy jebuzitát, fejedelem és vezér lesz.” Elsőnek Joáb, Száruja fia ment fel s fejedelem is lett. —
7 Dávid megtelepedett a várban, melyet éppen ezért neveztek el Dávid-városnak,
8 és körös-körül kiépítette a várost, a Mellót és környékét, Joáb pedig helyreállította a város többi részét.
9 Dávid aztán mindinkább gyarapodott és növekedett, mert a seregek Ura vele volt.
10 A következők voltak Dávid legfőbb vitézei, akik segítették őt, hogy egész Izrael királyává legyen, az Úr szava szerint, amelyet Izraelnek mondott.
11 A következő Dávid vitézeinek jegyzéke: Jesbaám, Hakámoni fia, aki a harminc között a legfőbb volt. Ő emelte fel dárdáját háromszáz ember felett, akiket egyetlen ütközetben sebesített meg.
12 Utána következik az áhohita Eleazár, az ő atyai nagybátyjának a fia, a három legkiválóbb egyike.
13 Ő volt Dáviddal Feszdomimban, amikor a filiszteusok odagyűltek viadalra. Ennek a vidéknek a szántóföldje tele volt árpával, s a nép megfutamodott a filiszteusok színe elől.
14 Ők azonban megálltak a szántóföld közepén, megoltalmazták a mezőt, megverték a filiszteusokat és az Úr nagy győzelmet szerzett népének.
15 Egyszer, amikor a filiszteusok a Refaim völgyben táboroztak, lementek hárman a harminc legfőbb közül ahhoz a sziklához, ahol Dávid tartózkodott, az adullámi barlanghoz.
16 Dávid ekkor az erősségben volt, a filiszteusok előőrse pedig Betlehemnél állt.
17 Dávid vágyakozva azt mondta: „Ó, bárcsak adna nekem valaki vizet abból a vízveremből, amely Betlehemben, a kapunál van.”
18 Erre ez a három keresztülvágta magát a filiszteusok táborán, s vizet merített abból a vízveremből, amely Betlehemben, a kapunál volt, s elvitte Dávidnak, hogy igyék. Ő azonban nem akarta meginni, hanem italáldozatként bemutatta az Úrnak,
19 mondván: „Távol legyen tőlem, hogy ilyesmit cselekedjem Istenem színe előtt és megigyam ezeknek a férfiaknak a vérét: hiszen életük kockáztatásával hozták nekem ezt a vizet.” Éppen ezért nem is akarta meginni. Ilyeneket művelt a három vitéz.
20 Abizáj, Joáb fivére volt a legfőbb a három között: ő emelte fel dárdáját háromszáz megsebesített ember felett, ő volt a három között a legnevesebb,
21 s a második három között a leghíresebb és a legfőbb, de az első hármat nem érte utol.
22 Utána következik a nagy tetteket cselekvő Benája, Jojádának, egy vitéz embernek a fia, aki Kábszeélből származott: ő ütötte le a két moábi Arielt, s ő ment le s ölte meg a veremben az oroszlánt a hóesés idején.
23 Ugyancsak ő ütötte le azt az egyiptomi embert, akinek magassága öt könyöknyi volt s akinek olyan dárdája volt, mint a takácsok zugolyfája: lement ugyanis hozzá egy szál bottal, kiragadta a kezében tartott dárdát és megölte őt tulajdon dárdájával.
24 Ilyeneket művelt Benája, Jojáda fia. Ő volt a három vitéz között a legnevesebb,
25 s a harminc között a legelső, de azt a hármat nem érte utol. Dávid őt titkos tanácsosává tette.
26 A hadsereg vitézei a következők voltak: Aszaél, Joáb fivére, továbbá Elhanán, az ő betlehemi nagybátyjának fia,
27 az árori Sammót, a fáloni Helesz,
28 a tekoai Ira, Ákkes fia, az anatóti Abiézer,
29 a husáti Szibbekáj, az áhohita Iláj,
30 a netofáti Mahráj, a netofáti Heled, Baána fia,
31 Ittaj, a Benjamin fiainak Gibeájából való Ribáj fia, a fárátoni Benája,
32 a Gaás völgyéből való Huráj, az arbáti Abiel, a baurámi Azmót, a sálaboni Eliába,
33 a gezoni Ássem fiai, az árári Jonatán, Ságe fia,
34 az árári Ahiám, Szákár fia,
35 Elifál, Úr fia,
36 a mekerai Hefer fia, a felóni Áhia,
37 a kármeli Heszró, Naáráj, Ászbáj fia,
38 Joel, Nátán fivére, Mibahár, Agáráj fia,
39 az ammonita Szelek, a beróti Naáráj, Joábnak, Száruja fiának fegyverhordozója,
40 a jetrita Ira, a jetrita Gáreb,
41 a hetita Uriás, Zábád, Oholi fia,
42 a rúbenita Ádina, Síza fia, a rúbeniták vezetője és vele harminc ember,
43 Hánán, Maáka fia, a mátáni Jozafát,
44 az astaróti Ozija, az árori Samma és Jehiél, Hótám fiai,
45 a tószai Jedjaél, Sámri fia, és fivére Jóha,
46 a máhumi Eliél meg Jeribáj és Josája, Elnaém fiai, a moábi Jetma, a maszóbiai Eliél, Obed és Jásziel.